Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Polgár József: Egyházi dallamaink általánosítása
104 Es miből áll ezen átmenet? Semmi egyébből, mint bogy a behozandó új melódia mellett parallel melódiaként tartsuk meg egyideig a régit is. A gyermekek, a mennyire lehetséges egyideig a régiekre is oktatandók. A choralszerinti melódiák eleinte csak elvétve, könyörgések alkalmával énekeltetnek, midőn kevesebb lévén a nép, könyebben lehet azzal bírni. Később már a régi melódia mellett gyakrabban tán vasárnap délután, később pedig délelőtt is meg lehet vele próbálkozni. Ha most már azt látja az orgonista, hogy az ríj melódia már meglehetősen megy, egy szép napon a régit teljesen elhagyja s az .tökéletesen ki fog menni a divatból, így kell szerintem eljárni minden egyes melódiával, kivéve, ha valamely melódia amúgy sem igen ismeretes, ez esetben a choralszerinti melódia rögtön alkalmazható. Ott, hol a nép a templomot szorgalmasan látogatja, s csaknem minden istenitiszteloten ielen van, a choralmelodiák behozatala rohamosan eszközölhető, ott pedig, hol a templomlátogatás gyér, minden jóigyekezet dugába dűl, mert az öregebbeknek nincs alkalmuk megtanulhatni, a gyermekek pedig kimaradván az iskolából, mire megvénhednek, elfelejtik azt. De azért csak rajta; legalább ne a kántorok jószándékán törjék meg egyházi dallamaink egyöntetűségének általánosítása. Ennek minél sikeresebben való keresztülvitele szempontjából az egyházi énekek tanítására a népiskolában az eddiginél nagyobb súly fektetendő. Egyházkerületi tantervűnkben az osztatlan népiskolában az énektanításra heti egy óra van kiszabva. Ezen egy óra is, a mint kiveszem, inkább gyermekdalok betanítására, a zenei érzék és a hang fejlesztésére van szánva, a mennyiben a leczkerendben az énekóránál új dalok betanulása említtetik. Egyházi dallamaink betanítására ilyenformán a tantervben egyáltalán semmi idő sincs felvéve. Persze más fontos tárgyak szegényt kiszorították, neki Lázárként csak az asztalról lehulló morzsalék jut, de csakis akkor, ha valamely nemes szív megszánja; mert az ugyan ki van tüntetve, bizonyos csoporttal, mely dallamok taníttassanak, de hogy mikor ki törődnék még ezzel is. Hogy ez nem jól van így, annyi bizonyos. Okvetlen szükséges a dallamok számarányához képest azoknak annyi időt szentelni, mely alatt azok úgy betaníttathassanak a gyermekekkel, hogy ha nem is valamennyi, de azok 3/.i része minden segítség nélkül tudja azokat egyedül énekelni. Ez esetben minden dallam betanításának, középszámitás szerint, legalább egy órára van szüksége. A dallamok summájául az általam ajánlott 60 dallamot veszem fel, ez 60 óra; ismétlésekre számítandó 30 óra, összesen 90, a mi körülbeló'l heti hat félórának felel meg. Ha azt akarjuk tehát, hogy csak e korlátolt számú dallamok is átmenjenek a gyülekezetbe, az egyházi énekek tanításának, eltekintve más, az énekhez tartozó dolgoktól, legalább naponként félóránként kell történni. Én az egyházi éneket a legfőbb tárgyak egyikének tartom s a leczkerend megállapításánál a tanítási idő összeségéből az ennek tanítására szükséges idő előleges levonását ajánlatosnak vélem s azt hiszem, inkáb a reáltárgyak alkalmazkodjanak a szóban forgó tárgyhoz, mint megfordítva; ezek a körülményekhez képest jobban megtűrik osztatlan népiskolában az összeszorítást s előbb adhatunk belőle csak annyit, a mennyit az idő megenged. Ha czélt akarunk érni, az a már felhozottak mellett is csak úgy lesz lehetséges, ha a melódiák elsajátítására a nép
