Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 5. szám - Adorján Ferencz: Az iskolai mulasztások körüli teendőink
143 Mi. kik nnm bírjuk teljesen se a svéd. se az angol nyelvet, 10 éréig dolgozunk, ekkor az intézet azon termébe megyünk, a hol az igazgató előadásait tartja és itt hallgatjuk a kézügyességi tanításra vonatkozó német előadását, 11 —12-ig ismét folytatjuk munkánkat; 12 órakor újra megkondul a harang, ekkor van a második reggeli; ’/21 órakor azonban már megint mindnyájan felveszszük a munka fonalát és dolgozunk '/25-ig, csak 15 percznyi szünettel szakítjuk egyszer félbe a 4 órai munkát, ezen szünetet jó idő alkalmával szabadban való tornázásra használjuk fel. 5 órakor van az ebéd; erre másfél órai szünet áll he; !/27—*/28-ig ismét serényen folyik a munka. 8 órakor tbeázás után a napi munka be van fejezve; a még hátra levő időt társalgásra fordítjuk. A „Vanhem“-ben egy társalgó terem van, a hol 2 szekrény becses könyvtárával kínálkozik, van itt továbbá zongora, több iró asztal; és a fáradságot nem ismerő igazgató mindenképen bölcs tapintatossággal iparkodik szórakoztatni és mulattatni az intézeti látogatókat. Minden este hallhatunk itt énekszót és zenét. Egyáltalában az intézeti igazgató elkövet mindent a végre, hogy a látogatók itteni tartózkodását mentői kellemesebbé tegye. Este szép időben, a mi az idén itt ritkaság volt, az intézet csónakokat bocsátott rendelkezésünkre, melyek segítségével azután kieveztünk a tóra és azon töltöttük az estnek nagy részét, avagy pedig az igazgató fürdőházában megíürödtünk. Az egész társaságnak családias gondolkodását leginkább bizonyítja az oly alkalom, mikor egy intézeti látogató a tanfolyam bejezése előtt kényszerül eltázozni. Ilyenkor összegyűlnek az összes látogatók, élükön az igazgatóval és tanítótestülettel s távozó lakása előtt és énekkel s éljenzésekkel búcsúznak el társuktól. Irántunk táplált rokonszeuvüknek különös jelét adták a svédek a bucsu- ünnepélynél. Ugyanis az a szokás dívik ott, hogy a búcsuünnepélynél az egyes nemzetek képviselői ez intézetnek köszönetét mondanak, és eléneklik a nemzeti liymnuszokat. Miután mi magyarok utoljára csak ketten voltunk, nőm és én, svéd kollegáink betanulták hymnuszunkat és velünk elénekelték; igy az idén először hangzottak e világhírű intézet termeiben magyar énekhangok, a mi szép hymnuszunk. Ez bizonyára szép jele nemes gondolkozásuknak. Erről tannskodnak továbbá az igazgató azon szavai, melyekkel tőlünk németül elbúcsúzott, s melyek igy hangzanak: „Ebben az ügyben nem létezik nemzetiségi különbség, a kézügyességi tanítás nemzetközi, épen úgy mint a zene; ha nagy távolság és a nyelvkülönbség el is választ bennünket, azért mégis összeköttetésben maradunk a közös eszmék által, rendkívül örülnék, ha a jövő évben ismét eljönnének és még néhány oly szorgalmas és törekvő magyar tanítót hoznának magukkal, mint önök voltak." Schranz Mihály. (Folytatás következik.) Az iskolai mulasztások korlátozása körüli teendőink. (Folytatás.) Az általános tankötelezettséget az 1868. évi XXXVIII. t. ez. mondja ki ekként rendelkezvén: 1. §. Minden szülő vagy gyám, ideértve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mestertanítványok vagy háziszolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket vagy
