Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 6. szám - Tárcza
177 meglepi a szemlélőt, e fensik oldalainak különös szabályszerűsége, mely különösen a Rába felöli oldalon, Asszonyfa és Kenyéri falvak közt látható. Magassága, lejtési szöge mindenütt ugyanaz, felülete, kivéve néhány kevés helyet, hol apró bokrok, fák nőttek, mindenütt sima gyeppel van borítva. Azt hinné az ember, hogy valamely mesterségesen felhányt s gondosan készített óriási sáncz, melyet itt-ott a fensikról lefolyó eső, hóvíz idők folytán megszakgatott. De körrajza vonalainak hajlásai inkább azt gyaníttatják, hogy valaha vízpart, a Rábának vagy utóbb tán a H e r p e n y ő n e k (a Rába régi, holt medrének) partja volt. A keleti, Marczal felöli oldal kevésbbé szabályos s több helyen majdnem észrevétlen lejtőben olvad össze a fensik a síksággal, de azért a figyelmes szemlélő egészen világosan megjelölheti az irányt, merre kanyarodik az oldallejtő vonala délféle párhuzamosan nyugati oldalával. A keleti oldalon, Sitkétól délre, egy kis kúp magasodik ki a fensik ormáról, a boráról nevezetes H e r c s e g. Ezt a sajátságos alkotásit fensikot a nép Kernen esnek nevezi, azt mondják „keinen“ tót szótól, mely kövecset jelent. Annyi áll, hogy ez az egész fensik tiszta s egyéb földnemeket majdnem teljesen nélkülöző kövécsből áll, némely helyen vörösebb, máshol fehérebb színezettel. A kavicsréteg sok helyütt szinte feneketlennek látszik, máshol finom fövenyt találni már 3—4 láb mélységben, itt-ott egy egy sárga agyagfészek is fordul elő a kövecs között. A keleti oldal lejtője azonban már tiszta homok, néhol szinte homokkővé kéményeivé. Régenten az egész fensik úgy látszik erdővel lehetett benőve. Most éjszaki részén az erdő majdnem teljesen ki van pusztulva. Csak itt-ott vannak még kis sűrűségek, máshol a föld fel van szántva, vagy marha és juhlegelŐnek hagyva, melyen vadrózsa, kökény s galagonyabokrok tépdesik a jámbor legelő nyáj gvapját. Ezt a részt Csernek hívja a nép A déli részen, a nyugati vasút ostfíy-asszoiiyfai állomásán túl a fensikot tölgyerdő, az u. n. sitkei erdő borítja. A keleti lejtökön szőlőkertek váltakoznak szántóföldekkel, de már a nyugati lejtőn is beültettek néhány délnek néző kanyarodást szőlővel. Az ember a terméketlen kavicsot is kényszeríti, hogy neki adóját lerója. Ha e fensik keleti ormán, körülbelöl azon ponton, hol a nyugati vasút a fensikról hatalmas kanyarulatban leszáll a síkságon fekvő kis-czclli állomáshoz azon ponton, hol a lejtő lábánál Simonyi falucska tornya fehérük: meglepő szép tájkép tárái a Cser unalmas egyformaságától elfáradt szemeink elé. Terjedelmes, gazdagon benépesült s nyugodt tó tükrének simaságához hasonló síkság terűi el előttünk. Éjszakra, balkezünk felé a sik határtalan, az égboltozat észrevétlenül összefolyik a földdel. Keletre a Bakony hegységei, a Somhegy, Kőröshegy, Kabhegy, Agártető határolják képünket; délre a zalai hegyek, a gyönyörű tapolczai völgy bazalt kúpjai: Csobáncz, Sz.-György, Halász, aztán a rendeki hegy Siiinegvára kúpjával, továbbá Tátika, a csehi és a sz.-gróti hegyek látszanak az égboltozat karimáját vállaikon tartani. E síkság egy részét körülbelül Pápáig, Tüskevárig, Jánosházáig nevezi a nép Kemenesaljának. S e terjedelmes síkságból mint óriások által odahaiított kőtömegek, egyedül egészen elszigelten emelkedik ki két szép szabályos alkotású gömbölyded s egy hoszúdad bazalt kúp: a S á g h, a Somlyó és K i s - S o m 1 y ó.
