Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 4. szám - H. Egyed Dávid: Nagypéntek

106

templomba járásra köteleztessenek. Csakhogy aztán ez utóbbinál nem szabad megelégedni a puszta megjelenéssel, hanem kötelezzük Őket az éneklésre, imádkozásra és a predikáczió figyelmes hallgatására. Ez utóbbit különösen elérhetjük azáltal, ha a predikáczióból az isteni tisztelet végeztével, vagy másnap kérdéseket teszünk.

Az egyháztörténelem oktatása a mennyire lehet, olvasmányok alapján tárgyalandó. Ha azonban ilyen nem volna birtokunkban, a magyarázatokra fektessünk inkább fősulyt, mi. t az emlékeltetésre.

Arra törekedjék főkép a tanító, hogy egyházi életünk küzdelmeiből tanuljon lelkesülni a gyermek vallása és egyháza iránt. Ismertesse meg a gyermekkel egyházi rendszerünket, hogy egykor készséggel hajoljon meg egyházi felsőbbségének s annak jóra vezérlő tanácsait kedvesen fogadja.

így lesz egyházunk nem a kényszerítetteknek, de a lelkesülteknek társasága, akik örömmel ismerik el Krisztust egyházuk fejének, s készséggel viselik annak igáját, mely nekik gyönyörűség leszen és terhe könnyű!

Nem állhatom meg végül, hogy azon kérdést is ne szellőztessem, ki tanítsa népiskoláinkban a vallást? Nem kevés azok száma, kik ezt a lelkészi karra vélik ruházandónak. En határozottan kimondom, hogy a vallástanítást nem végezheti az elemi iskolában más, mint a tanító, s részemről tiltakoznám ellene, ha ezt a legszebb s legfontosabb tárgyat ki akarnák kezemből v e n n i.

Szűcs Imre,

____________ ev. tanító,

N

agypéntek.

Katekizáczió a népiskola Y. VI. osztályú növendékeivel és az ismétlő iskolásokkal.

Dinter után: H. Egyed David.

Ének: „Lelkem, áldd mély tisztelettel,

Jézusom üdvösségem,

Hogy lettél hív szeretettel Megváltóm, reménységem;

Hogy szörnyű kínokat vallván,

Végre keresztfán meghalván,

Érteni feláldoztattál“. Gy. é. k. 154. sz.

Alkalmi ima.

Kedves Gyermekeim! Ezen a héten egy nagy napot ünnepelünk, ez a nagy nap, ez a nagy ünnep, Jézus fölfeszíttetésének és halálának ünnepe: a nagypéntek. Nagynak nevezzük és megünnepeljük ezt a napot ezért, mert ez a nap egyszersmind az isteni szeretet és könyörület emléknapja is. Megünnepeljük e napot azért, mert e napon adta áldozatul önmagát az Isten-ember, a szeretet oltárára, hogy önfeláldoztatásával a szellemi országot, az Isten országát hozza le az emberek közé. Nem riadt vissza a kereszttől és annak kínjaitól; kész volt a legnagyobb, a legkegyetlenebb fájdalmakat és kínzásokat elszenvedni az igazságért,