Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Könyvismertetés
91 atyjáról és testvéreiről, 6. hét: Jézus születése, 7. hét: a napkeleti bölcsek 8. hét: Jézus elitéltetése, 9. hét: Jézus feltámadása 10. hét: Jézus életrajza, 11. hét: a .Hiszekegy“, 12. hét: folytatás; Jézus és a gyermekek, 13. hét: Luther rövid élettörténete, 14. hét: a ,,Miatyánk“, 15. hét: a kánai menyegzők 16. hét: a kapemaumi főember fia, 17. hét: imák, 18. hét: szentirási helyek begyakorlása; 1 hét mulasztás, 3 hét ismétlés. E beosztást már nem mindenben tartom sikerültnek. Ezen fokon nem a történetek összefüggésére fektetjük ugyan a fosúlyt, mindazáltal nem látom át: miért volna szükséges a történeteket űgv széthányni, hogy Abrahám története után — Jákob s József történetét mellőzve — egyszerre Mózes születésére térjünk át, a 2-ik éven pedig József történetéről Jézus születésére! Ugyanígy szét vannek szórva az új testámentomi történetek is. Az első éven Jézus néhány csudatétele után következik: Jézus a keresztfán; a 2-ik éven Jézus feltámadása után rövid életrajzot vesz fel, a szerző Jézusról, azután pedig ismét egy-két csudatételét tárgyalja. Hát nem jobb volna-e, ha már egyátalán szükségesnek véljük e fokon Jézusról életrajzot nyújtani, azt a 2-ik év végén tennünk, midőn (legalább a 3. osztálybeliek) mindazt megtanulták Jézusról, a mi a tanterv szerint a 2. csoport tananyagát képezi? Jobb volna, szerintem, az első éven mind az ó-, mind az új- testamentomi kijelölt történeteknek felvenni az első felét, a másik éven pedig a másik felét. Minthogy pedig sok történetben vonatkozás van valamely előbbi történetre, p. o. Jézus születésénél Dávidra, szükséges, hogy az előző éven tárgyalt történetekről a magok helyén rövid áttekintést nyújtsunk; de ez csak úgy lehetséges, ha a történeteket sorjában tárgyaljuk. Az efféle áttekintést megkönnyíti azon körülmény, hogy a növendékek egyrésze (a 3 osztálybeliek) előtt a tárgy már ismeretes. A tantervben kiszabott tananyagot Koczor egygyel-mással meg is toldja; így p. o. felveszi Jézus példázatai közül a gazdag és Lázár történetét. Erre csak az az észrevételem, hogy az alsó osztályokban ne bántsuk még azokat a szép s mélységes értelmű példázatokat, egész szépségökben úgy sem birják azokat felfogni növendékeink Ügyszintén mellőzendőnek tartom e fokon Luther rövid életrajzát; elég ha olvassák a Lutherről szóló olvasmányt, ennek tárgyalásakor, ha jónak látja, kibővítheti az ott elmondottakat a tanító, fokép a nagy reformátor gyermekkorából vett epizódokkal: p. o. midőn a kis Luther szép énekével megnyeri a jószívű asszonyt. A „Hiszekegy“ tárgyulását se tartom idevalónak. Örüljünk, ha a felső osztályokban sikerűi az apostoli hitvallás elvont tételeit növendékeinkkel megértetnünk. A „Miatyánk“-nak, mint a gyermekek előtt úgyis ismeretes imának a szövegét begyakorolhatjuk már az alsó osztályokban is, de a „Hiszekegyet hagyjuk későbbre. Még csak az ellen van kifogásom, hogy szerző miért vett fel az Isten tulajdonságai, továbbá némely szentirási helyek, imák s énekversek begyakorlására külön órákat! Sokkal helyesebb, ha mindezeket az egyes történetek fejtegetésénél szőjük tauításunkba, mindenhova az odaillöket; ismétléskor pedig ezeket is ismételjük a történetekkel együtt. Papp József. (Folytatása következik).
