Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Márczius 15-dikének megünneplése a népiskolában
Midőn ezt felolvasták, midőn Petőfi Sándor elszavalta „Nemzeti dal“-át, a lelkesedés oly nagy mértékben nyilvánult a tömegnél, hogy a meghatottságtól a jelenlevők könyekben törtek ki, és daczára annak, hogy az eső folyton szakadt, mint az ár hullámzott a tömeg Heckenast könyvsajtója felé, hogy a 12 pontot, valamint Petőfi dalát — minden előleges censura nélkül — kinyomassa; a mi megtörténvén, a nyomda küszöbéről Irinyi József a következő lelkes beszédben mutatta azt be : „Márczius 15-ike! délelőtt fél 12-re, nagy időszak a magyarok történetében. íme, itt van a sajtószabadságnak legelső terméke! Akármi szabadsága fog is lenni a magyarnak, azon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet: a s aj t ó- szabad ságot, magunk vívtuk ki“. (Egy gyermek elszavalja: Talpra magyar! hí a haza“ stb.) A kinyomott ezer és ezer példányokat a nép ajkához emelvén, csókjaival árasztá el. A „Nemzeti dal“ utolsó négy sorát esküre felemelt kezekkel egyhangúlag dörgé a tömeg: „A Magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!“ A lelkesedés leirhatatlan vala! Felhangzott azután, hogy az irodalmi munkásságáért bezárt Táncsics Mihályt ki kell szabadítani! Melynek eszközlésére egy bizottság alakúit, s ez a nép ezreitől kisérve megjelent Budán Zichy Ferencz gróf akkori helytartótanácsi ideiglenes elnöknél, ki megértve a nép kivánatát, Táncsicsot szabadon bocsátá, valamint a censurát megszűntnek nyilvánítá. A kiszabadított Táncsicsot a nép nagy diadallal vitte át Pestre, kocsijából a lovakat kifogták és maguk húzták. Ezután bizottságok alakultak, részint a rend fenntartására, részint pedig a fentjelzett 12 pontban foglalt kérelmeknek az országgyűlés elé terjesztésére. Este a népszínházban gyülekezett össze a nép, hol úgy a színészek, mint a közönség nemzeti viseletben, nemzeti színű csokrokkal jelent meg; hol bemutatták újra Táncsicsot, és elszavalták Petőfi dalát, magyar dalokat énekeltek; a zenekar a Rákóczy-indulót húzta. így végződött a nagy nap: márczius 15-ike. A megválasztott bizottságok a következő napokban eljártak megbízatásukban. A 12 pont Ő felsége előterjesztetett, melyet ő, mint fentebb is említőm — szentesített. Nagy veitekkor az öröm, —• de hamar vége lett; mert a király tanácsosai tudni sem akartak annak megadásáról, sót arra bírták a katonai körök egyes fér- fiait, hogy karddal támadják meg Magyarországot. Akadt is mindjárt férfiú, ki e hálátlau szerepre vállalkozott J e 11 a s i c h báró, horvát bán személyében, ki sereggel jött be az országba, annak délnyugati részeit megtámadta; valamint az általa felbujtogatott horvátok, ráczok és oláhok a magyar lakosságot, Őket mindenükből kifosztva, a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták. Midőn a magyarok látták, hogy a király által elfogadott és szentesített jogaik mily durván támad tatnak meg, hazaszeretetük sugallatát követve, kardot rántottak és az egész nemzet fegyverben állott, mint egy ember, hogy hazáját a legutolsó csepp vérig védelmezze. Megkezdődött a harcz és folyt változó szerencsével! A magyarország- ban lakó nemzetiségek felbujtogatva, megtámadták a magyarokat, irtóztató
