Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkú népiskolákban
48 vezetni; deákként, hogy a mit szellemileg elsajátítottak, azt nyelvileg is helyesen ki tudják fejezni. Egyszóval, mielőtt velők a rendes tanítást megkezdenek, értelmöket és nyelvűket kell fejlesztenünk tervszerűleg vezetett beszélgetési gyakorlatok által. íme tehát az iskolába feladott gyermeket előbb — még anyanyelvén is — meg kell tanítanunk beszélni. Nem a legtermészetesebb útmutatás-e ez arra, hogy így járjunk el a magyar nyelv megtanításánál is a nem magyar ajkú gyermekeknél ! A különbség csak abban van, hogy anyanyelvűkből bármi hiányos és szegényes készletet, de valamit mégis hoznak magukkal a gyermekek, míg a magyar nyelvből az idegen ajkúak legtöbbnyire semmit. Ebből következik aztán, hogy anyanyelvükön már az első éven meglehetős jól megtanúlnak beszélni, míg a magyar nyelv megtanulására sokkal több idő kivántatik. Anyanyelven a beszéd- és értelemgyakorlat csak 2 évig tárgya a népiskolának, a magyar nyelvű beszédés ért.-gyakorlat pedig az idegen ajkú iskolában mind a 6 évfolyamra kiterjed. Nehezebben haladhatunk — beismerjük — a gyermekekre nézve idegen nyelvben előre; de azt már helytelenül mondják sokan, hogy a magyar nyelvet a népiskolában nem lehetne megtanítani. Ellene szól ezen állításnak nemcsak az az ismeretes körülmény, hogy a kis gyermekek általában könnyen tanulnak idegen nyelveket, — hanem az az örvendetes tapasztalás is, hogy sok idegen ajkú iskolában megtanúlnak a gyermekek jól mngyarúl. Midőn a gyermek beszélni kezd tanúlni, a tárgymegismerés és a szó, a képzet és a név együtt vésődik emlékezetébe. Rá nézve akkor teljesen mindegy: a megismert dolgot magyarúl, németül, tótúl, vagy bármely más nyel\én nevezi-e meg; mindenesetre úgy fogja mondani, a hogy másoktól hallja. Innét van aztán, hogy két, vagy több nyelvű községekben a gyermek egyszerre, és pedig egész könnyűséggel, úgyszólván játszva tanulja meg mindenik nyelvet beszélni. Ez a körülmény világosan utal bennünket arra, hogy leghelyesebb volna a nem magyar ajkú gyermekekkel a magyar nyelv tanítását 3—4 éves korukban kezdeni, mikor általában beszélni tanúinak. E feladatnak megoldása azonban már kivűl esik a tulaj- donképeni népiskola teendőin. A magyar nyelvnek ily játszi könnyűséggel való megtanulása, a szülei házon kivid, csakis a kisdedóvókban s gyermek- kertekben történhetik. Belátta ezt a magyar közoktatásügyi kormány is: a nem magyar lakósságú vidékeken állított fel több helyütt magyar kisdedóvókat, hogy az idegen ajkú honpolgárok gyermekeinek módot nyújtson az állam nyelvének minél könnyebb s minél sikeresebb elsajátítására. A jó példát követték egyes községek, magánosok és egyesületek; különösen a magyar közmívelődési egyesületek tesznek sokat ez irányban. És nagyon helyesen; ez a legtermészetesebb a legczélravezetőbb módja a magyar nyelv általános elterjedésének. Az oly nem magyar ajkú községekben, a hol a gyermekek már az iskola- köteles évek előtt meglehetősen elsajátították a magyar nyelvet a kisdedóvókban, a tanítónak a helyzete a magyar nyelv tanítására nézve elég kedvező- Teendője ekkor a magyar nyelvvel szemben körülbelül ugyanaz, mint az anyanyelvnél: a szemléltető oktatás segítségével fejlesztve a gyermekek értelmét, egyúttal gyarapítja szókincsüket, fokozza beszédképességöket
