Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 11. szám - Tárcza

körülményben rejlik, hogy vallásos költőinknek művei Összegyűjtve sincsenek, mái pedig ignoti nulla cupido. Bsperesi s kerületi gyűléseinken is már elégszer szóvá tették azon sürgető okokat, melyek egyházi költészetünknek nagyobb buzgalommal leendő művelését parancsolják. Mind általánosabbá leszen tehát azon vágy és szükségérzet, hogy vallásos költészeti ügyünk buzgóbb felkarolása s élénkebb költői munkásság élengedhetlen kötelessége egyházunknak. És ebben találom elsőben is azon biztosítékot, melytől vallásos költészetünknek nagyobb fellendülését várhatjuk.

De emez általános vágy és szükségérzet mellett közelebbi s nyomosabb okok is Ígérnek egyházi költészetünknek szebb jövendőt. Egyházi énekes könyveinknek átalakítás vagy épen újaknak szerkesztése tárgyában örvendetes mozgalom i n d ú 11 meg egyházi te Sitii léteink körébe n országszerte mindkét prot. testvéregyházban. Dunántúl az egyházkerület az állandó bizottságnak bizta gondjaira énekes könyveinknek ügyét. A bányai kerületnek nagyérdemű püspöke maga buzgólkodik a mellett, hogy a magyarosodó tót nép kezébe alkalmas énekes könyvet adhasson. Református testvéreinknél a kon vent vette kezébe az énekügyet és országos bizottság fáradozik gondos munkával, hogy a készítendő gyűjtemény a czélnak minél megfelelőbb lehessen. Talán jó volna a magyar énekeskönyv ügyét nálunk is egyetemes tigygyé tenni, mert csak így várhatnánk attól nagyobb sikert és az egysé kötelékét is szilárdabbá tenné közöttünk.

Ezen mozgalommal szemben megvan a költői tehetség és munkásság is egyesekben, bár itt még mindig több buzgalmat várhatnánk és pedig épen azok részéről, kik a világi költészetben gazdagon szedték már babéraikat. Ha vallásos költészetünknek egész gyűjteményeivel nem rendelkezhetünk is, de legalább különféle egyházi lapjainkban vagy az évenként megjelenő protestáns naptárakban találkozunk a vallásos költői termékeknek egyes szép bizonyságaival. Sokszor egy-egy ismeretlen nevet találunk a legszebb költemény alatt és önkény- telenűl is felvetjük magunkban a kérdést: ki ez az ember, merre a hazája és miért nem ir többet? így elszórtan, régi és újabb lapokban, folyóiratokban és naptárakban — mely utóbbiak nálunk egészen más színvonalon állanak, mint a szokásos naptárirodalom — vallásos költészetünknek sok becses kincse hever, melyek megjelenésükkor talán csak azért nem keltettek nagyobb feltűnést, mivel megszoktuk, hogy ugyanazon helyen hetenként, havonként vagy évenként mindig egy-egy olyan a milyen verset találunk és szeretjük minél hamarább átlapozni, észre sem véve mikor ugyanott a középszerűség színvonalán nagyon is felülemelkedett darabok állanak. Nézetem szerint a már eddig is megjelent, régebbi vagy újabb időben, ismerős vagy kevésbbé ismeretes szerzőktől Írott vallásos költeményeinkből gazdag és értékes anthologiát lehetne összegyűjtenünk és bárki vállalkoznék is e munkára igen fontos szolgálatot tenne vele egyházunknak. Mert a mellett, hogy ily gyűjtemény a vallásos épülésnek és az egyházi öntudat emelésének nevezetes eszközlője lehetne, egyszersmind olyan munkával is ajándékozná meg egyházunkat, melynek irodalomtörténeti becse volna. Azért az ilynemű vállalkozást s ennek támogatását méltán ajánlhatnék a hasonló czélokra alakult Luther-társaság figyelmébe. A dolog nem volna új. Ha megvan a „Katholikus Költők“ gyűjteménye, nem volna e ugyanannyi jogunk is szent kötelességünk protestáns költőinket is a világ szeme elé vinnünk.