Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 11. szám - Tárcza
Leeresztik, .... jaj! fiam, gyermekem . . - Megállj, ne menj! . . . . nem felelsz-e nekem ? Halld meg anyád jajgató panaszát . . . Lásd, hogy sirat atyád, testvér, barát! . . . Hol van Gileád csoda balzsama, Mely ily kint keservet gyógyítana?! . . . Vagy bezárt sírodnál e dúlt kebel, Vigaszt se földön se égen nem lel ?! . . . Mégis, mégis, sírod ajtajához Mennyei fény, glória sugároz; S ime kisirt szemem látja a hit, Szeretet és remény angyalait. Az első letörli könyeimet, Szelíden szól: Nyugodjék meg szived! Csudálatos bár az Urnák útja, Neki s neked mi üdvös, Ö tudja! Másik a családi körbe vezet: .Boldog a ki szerettetik, s szeret! . . . Nem vagy árva! bár a mély seb éget, Kárpótolva lesz itt veszteséged! A harmadik, a remény angyala Égre mutat: Por lesz, mi por vala! Itt csak porhüvelye nyugszik, — lelke Örök honát oda fenn meglelte. S viszontlátást igér mind a három ; . . . Ám ömöljék össze földi három, Kedvesimet ott meglátom újra! . , . .... Áldom neved, élet halál ura! .... Hullj őszi lomb, . . . gyászos lepled alatt Új tavasz él, új tenyészet fakad. Bősz fulánkod halál, nem érzem én, Csak te ne hagyj, hit, szeretet,, remény. Z. 1). A magyar protestáns vallásos költészet ügye napjainkban. (Vége.) Ili. Vallásos költészetünknek jelen állapota a múlt időknek gazdag termékei mellett csak mint parlagon hevertetett mező áll szemeink előtt, s önkénytelenűl is a fájdalom érzetét kelti fel szivünkben. Azt az életet és buzgó munkásságot,
