Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 10. szám - –f–e: A proletárizmus, mint a vallás-erkölcsi nevelés akadálya
273 kisebb szikrája is felélesztetek gyenge sziveikben ? Nincs az a szép, az a jó, a mire az életét megutált apa, anya őket figyelmeztetné. És — tovább menve — mire való volna rájuk nézve a templom, az iskola ? ily szülök keblében nincs már nemesebb érzelmek és eszmék iránt fogékonyság s gyermeküket odaküldeni nem tartozhatik az Ő gondjaik közé. De ime, előáll a törvény s — fia sikerül, — szigorával bekényszeríti az iskolába a bűnnek ezen kiszemelt áldozatait. Hanem mi haszna ? Gyenge az a tanító ahhoz, — ha angyalok nyelvén tud is szólani, — hogy ott építsen, a hol a szülők leromboltak, csirájában elfojtottak minden nemest, és ott hasson, a hol a gyermeknek már csupán a rossz iránt van érzéke. És ha mégis sikerűi gyenge leikébe elhinteni a nemesebb érzelmek magvát, bizhatol-e, hogy kikel ott s gyümölcsöt terem ? Ne hidd, útfél lesz szegénykének a szive, a honnan az égi madarak elkapkodják a jó magot, mihelyt átlépi azzal a szülei ház küszöbét. Az ilyen gyermekben nem verhet gyökeret a szent törvény, hogy: „a te Uradnak Istenednek nevét hiába ne vegyed“, vagy: „a szombat napot megszenteljed^ s nem lesz képes megérteni, miért adatott éléje a IV. parancsolat, avagy a többi! Barátom, bámulni fogom az isteni adományt, mely téged képesít arra hogy vele nemes czélodat elérjed, mert iskoládban ezek azok a gyermekek, a kik előtt a szép szónak nyomatéba nincs, a vessző pedig már elvesztette hatását. Munkád bizony száz közül kilenczvenkilencz esetben eredménytelen marad. Hiszen nemcsak kigunyolják s nevetségessé teszik az ilyen szülők gyermekük előtt fáradságos működésedet, hanem saját , példájukkal még az ellenkezőre tanítják azt, A példa hatalma pedig legyőzhetetlen. És itt megáll az ész, megáll a toll. Tovább fejtegetnem a tétel szomorú igazságát felesleges. De, hogyne maradjon vissza lelkűnkben a kép egész sötétségével, kérdezzük: lehet-e ezen bajon segíteni s mi módon tehetnők azt? A baj igenis orvosolható. Először pedig nekünk, kik tanítókul állíttatunk az Úrnak szőlőjébe, kell mindent megtennünk az ily szerencsétlen gyermekek megmentése érdekében még azon esetben is, ha fáradságunk a legtöbb esetben eredménytelen marad is. Hiszen épen az tartozhatik legmagasztosabb feladataink közé, ha sikerül egy-egv elveszett juhot megtalálnunk s vállainkra véve haza vinnünk! Másodszor, mivel forrásánál kell a vizet elfojtani, hogy az ár el ne ragadjon, gyógyítsuk ki a társadalmat azon hibáiból, melyek a proletárizmust szülik s meg fog szűnni a baj. És ezt tenni maga a társadalom van hivatva. Tegyen ez meg mindent, hogy az urhatnámság, a szédelgés, a túlságos materializmus ne találjon kebelében alapra, akkor nem fog az virágozhatni s nem szülendi naponkint ezrével az anyagi és erkölcsi elzüllötteket. Állítson fel továbbá minél több dologházat a munkálatlanúl hivalkodók részére s hajlékot az elhagyatott árvák és a rósz, elaljasodott szülők gyermekei számára! Bár az eszme nem új, de általánossá tételéhez még igen sok idő kell.
