Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Molnár Sándor: A tananyag feldolgozása a falusi iskolában, tekintettel a rendetlen iskoláztatásra
15 Mindenesetre alkalmazkodnia kell a viszonyokhoz. Tehát nem viheti keresztül az oktatást egy, az egész iskolai évre szóló, egyforma leczkerend szerint, a minőt azon iskolák számára készítenek, melyekben a tanulók rendes iskolába járása galibát nem csinál, hanem a viszonyoknak megfelelőleg három időszakra osztja fel a tanévet u. m.: az Őszire — amikor a tanulók még mind nincsenek együtt; a télire — amidőn rendesen taníthat — és a tavaszi időszakra, amikor a tanulók már rendetlenül járnak be az iskolába. Az Őszi időszak tárgyai: a szépírás, számolás, olvasás és az olvasmányok tárgyalása. Kétségkívül a népiskola legfontosabb tárgyai, melyekre ezenfelül a téli időszak alatt többnyire kevesebb időt lehet fordítani, mint szükséges lenne. A szépírásra nézve az ütenyirást ajánlom, mert könyvből, vagy tábláról Íratni a téli időszak alatt is hallgatólagos foglalkozásul eleget lehet, különben is a fokozat az ütenyezésrol a szabadon Írásra egészen természetes. A számolás’ általában fejből történjék, később úgy is többet kell táblán számoltatni a számtani műveletek alapos begyakorlása végett. Olvastatni jól értelmesen délelőtt, délután minél többet kell. De különösen az olvasmány-tárgyal ást nem lehet itt eléggé sürgetni. xA legtöbb falusi iskolában ezt alig hogy előveszik, sokban pedig egészen ismeretlen. A tanító ennek elmulasztását azzal indokolja, hogy nem ér rá. Nehezen esik igazat adni neki, de ha tekintetbe veszszük a sok megtanítani valót, el kell ismernünk, hogy aránylag csakugyan kevés időt fordíthat rá. Igaz ugyan, hogy egyes tantárgyakat az olvasmányok alapján is lehet tanítani, hülönösen, ha erre a czélra szerkesztett ohasókönyvek vannak és így az olvasmányok tárgyalása által a tantárgyakban is elő lehet haladni, de bár igen czélszerű az ilyen eljárás, mégis hosszadalmasabb, a tanidő pedig rövid, a tanítani való sok, minélfogva a tanító mintegy utalva van arra, hogy az egyes tantárgyakat (hogy ezen kifejezéssel éljek) sommásan adja elő. Különösen azért igen ajánlom, hogy az Őszi időszakban, midőn a rendes leczkerendben megállapított tantárgyakat még nem veszi elő a tanító, mindennap foglalkozzék ezen rendkívül értelem és kedélyképző tárgygyal, annál inkább, mert ezzel egyszersmind előkészíti a tanulókat az évközben előveendő tantárgyakra. Mikor már a tanulók együtt vannak, a rendes leczkerend kerékvágásába tér az oktatás. Itt csupán egy észrevételt teszek. Oszsza fel a tanító a tanterv anyagát annyi leczkére, amennyit könnyen letárgyalhat addig, míg a tanulók jól együtt maradnak; tárgyalja azt oly röviden, a hogyan a nevelés-oktatási czél sikerének koczkáztatása nélkül teheti. Ezzel azt akarom mondani, hogy ne fejtegesse tárgyait hosszabban, de rövidebben se, mint a mennyire épen szükséges, továbbá, hogy amit kihagyni, vagy csak röviden érinteni lehet, azt hagyja ki, illetőleg érintse egész röviden, míg ellenben a hol a tárgy megkívánja, hogy több időt töltsön vele, ott helytelen időtakarítással ne foszsza meg a tárgyat paedagogiai értékétől. A tárgyak bővebb kiszinezése, elevenítése az ismétlések alkalmával eszköz- lendo, melyeket akkor kezdjen el a tanító, mikor a tavasz kinyíltával a gyermekek már rendetlenebből járnak be. Az ismétléseket főkép azért czélszerű ilyenkor megtartani, hogy a közben iskolát mulasztott tanulók előtt is ismeretes téren mozogjon az oktatás. De az ismétlés ne álljon a már megtanult leczkének újra
