Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 5. szám - H. H.: A sióvidéki ev. tanítói körnek a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegye közgyűléséhez 1888-ben benyújtott kérelme

150

Miután ezen pont az említett tanítói kör egész kérelmének csak egy részét képezi, az egész pedig — véleményem szerint — elég fontos a tanítókra s a tanügyre nézve, hogy ennél fogva méltó arra, miszerint egyházkerületünk összes néptanítói tudomást szerezzenek róla, vagy esetleg a küszöbén levő tavaszi, köri gyűléseken megbeszélés tárgyává tegyék: ezért alkalmat veszek magamnak a Tek. szerkesztő urak szives engedőimével ama kérelmet egész terjedelmében itt közölni és némileg megvilágítani.

A sióvidéki tanítói kör kérelme ez:

1. Mondassák ki határozatként, hogy a tanítók is hivatalból legyenek az egyházmegyei közgyűlés tagjai, vagy legalább minden kör küldhessen a maga. kebeléből bizonyos számú képviselőket, a kik az egyházmegyei gyűlésen nemcsak tanácskozási, hanem szavazati és minden egyéb joggal is bírjanak, a melylyel a lelkészek, gyülekezeti felügyelők és a gyülekezetek által küldött képviselők is felruházvák.

2. Küldessék meg az egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyve minden gyülekezetnek két példányban, melyek közül az egyik az egyházi levéltárban, a másik pedig az iskolai könyvtárban őriztessék meg. Úgyszintén küldessék meg a tanítói körök könyvtárainak is.

3. Tekintve a tanítók nagy többségének igen nyomasztó anyagi helyzetét, mely azok szakszerű továbbképzésének főakadályát képezi: köteleztessenek az egyes gyülekezetek, hogy tanítóik számára némi évi járulékkal állítsanak szakkönyvtárt, úgy, mint ezt a felsőbb tanintézetek fenntartói is teszik, daczára annak, hogy azok tanárainak fizetése a néptanítókéval hasonlíthatatlanúl jobb.

Ez képezte a sióvidéki kör kérelmét, lássuk már most az egyes pontokat közelebbről.

A kérelem első pontja teljesen fölöslegesnek látszik, miután egyházkerületi „Rendszer“-ünk 31. §-a világosan kimondja, miszerint az egyes gyülekezetek ott közelebbről meghatározott számú képviselőket küldenek az egyházm. közgyűlésre és hogy ily képviselokül a tanítók is választhatók. Azonban a „Rendszer“ ezen §-ának ily módú intézkedése daczára sem fölösleges nálunk a kérelem ezen pontja, mert a tolna-baranya-somogyi egyházmegye sajátságos viszonyainál fogva nem egyszer eltér az egyházkerületi „Rendszertől“. így a szóban levő §. rendelkezése is egyházmegyénkben csak kevés gyülekezetben hajtatik végre, a mennyiben az egyházm. gyűlésre küldendő képviselőket általában csak kevés helyen választják meg; elmegy rendesen a lelkész és magával viszi esetleg a kurátort.

Elmehet ugyan a tanító, — illetve elmehetnek a tanítók — is, ha kedvük tartja, de mint nem választott képviselője gyülekezetének, napidíjat egyikök sem kap, fuvar nem illeti és a gyűlésen is szavazati joggal nem bir. Pedig a ki ismeri egyházmegyénk nagy terjedelmét és a mellett tudja, mily csekély a legtöbb tanító fizetése, az átlátja, hogy a tanító a maga költségére a legtöbb esetben nem mehet el a gyűlésekre, kénytelen távol maradni és így egyháza ügyei iránti érdeklődésének nem adhat kifejezést, sőt az egyházmegyei gyűlésen megvitatott tanügyi kérdések is a tanítók részvétele és általános hozzájárulása nélkül intéztetnek el. Mindez pedig — szerény véleményem szerint — kárára van a tanügynek, a tanítóknak, de magának egyházunknak is.