Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 4. szám - Molnár Sándor: Észrevételek a bibliai történetek magyarázásáról
i 12 történetek oly egyszerűek, a gyermek eszmevilágához oly közel állók, hogy azt minden bővebb magyarázás nélkül is könnyen megérti. Természetesen jól meg kell a tanítandó történeteket választani. Hogy pedig miként értem a magyarázásnak fentebb említett két követelményét, miként vélem, hogy a bibliai történetek magyaráztassanak és minő irányú fejtegetést nem találok czélszerűnek: erre nézve felveszek két kezem ügyében levő történetet a naini ifj ú és az első emberpár bűnbeesésének történetét. Mind a kettő meg van Turcsányi bibliai történeteiben. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ha nézetem a tanulság kivonására nézve itt részben eltér is Túrosaimétól, ez csak a felvett történetekre vonatkozik, ezzel nem akarom egész könyvét kedvezőtlenül bírálni, sót ellenkezőleg bibliai történeteinek magyarázatait igen kitűnőknek tartom és legtöbbnyire magam is használom; itt csak általában a magyarázatok szertelensége ellen nyilvánítom nézetemet, amire alkalmat nem épen Turcsányi könyve, hanem a felvett két bibliai történet tárgyalásának néhány iskolában hallása adott. Különben minden műnek — miután semmi sem tökéletes — van gyengébb és erősebb oldala; jó ha ezeket felismerni tudjuk, javítunk a gyengéjén, követjük a javát; de különösen fődolog az. hogy ne a gyengébb oldala után induljunk egészen. Éppen a szóban levő két bibliai történet elsejének tárgyalásában egy magyarázó alig fogyott ki a vétkek és azok büntetésének előszámlálásából, a másodiknál pedig minden egyéb tanulság mellőzésével, az volt hosszasan kifejtve, hogy minő áldás a munka. Mindkét tanulságnak igen kevés köze van az illető történetekhez. He vegyük a naini ifjú történetét. E történet magyarázásáűl Turcsányi könyvében a következők állanak: „Sok ifjúnak halottvivői a bűnök. Jézus, — a vallás, megállítja a vivőket, felébreszti a haldoklót a bűn álmából és visszaadja övéinek, az életnek. Szerencsés, aki meghallja idején a vallás intő szavát és megtér“. Én ezen magyarázatot nem tartom elég szerencsésnek, a történethez való hasonlósága igen nehezen ismerhető fel (t. i. a gyermek részéről); nem folyik önként belőle és az egész megható jelenet megértésére nagyon zavarólag hat azon fejtegetés, hogy a vivők a bűnök, az ifjú a bűn áldozata. De nem felel meg a történet intencziójának sem, amely itt Jézust, mint részvevő emberbarátot mutatja be. Azon kijelentés által, hogy az ifjú egy özvegy anyának egyetlen gyermeke volt, a szent elbeszélés azon czélja világosan felismerhető lesz, hogy a szegény asszony elhagyatottságát kiemelve, részvétünket iránta felkeltse, hogy ez által tiszteletünk és szeretetünk a megváltó iránt, — a ki rajta könyörült, — fokozódjék. A naini ifjú történetéből kettőt lát meg egész könnyen a gyermek: Jézus csodatevő erejét és jószívűségét. Midőn az elsőre figyelmeztetjük, neveljük a gyermekben a Jézus iránt való bámuló tiszteletet és a benne való hitet; a másodikban példaadás van, amint általában Jézus életének minden mozzanata példaadás. Jézus csudát tehetett volna úgy is, ha pl. egy vesszőt a nézők bámulatára és riadására kígyóra változtat, vagy épen úgy, ha szavának sújtó hatalmával az élőből holtat, az egészségesből beteget csinál; az első esetben sem kárt sem hasznot nem tett volna, a másodikban ártott volna. De Jézus hatalmát más ártalmára
