Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 4. szám - H. Egyed Dávid: Nagypéntek

no Ezek után érzi Jézus, hogy közeledik szenvedései czéljához. Érzé közeledni azt a pillanatot, melytől ezrek rettegnek, mint a legveszélyesebb ellenségtől. De nem remeg, nem fél, hanem átgondolja még egyszer pályafutását, visszatekint életére és így szél: .EJ végeztetett!“ Mire mondá ezt? Gy. Életére. T. Mit tett Jézus életében ? Gy. Tanított vigasztalt, betegeket és nyomorultakat gyógyí­tott és halottakat is támasztott fel. T. Saját erejéből tehette ezeket? Gy. Nem, hanem Isten által- T. Mikor Jézus visszatekintett munkás életére, bánthatta-e őt az a gondolat, hogy nem munkált eleget embertársai javára? Gy. Nem, sőt meg­nyugtatta lelke, hogy megtette azt, a mit az atya r'eábizott. T. Hát csak életére vonatkoztatta e szavát: elvégeztetett? Gy. Nem, hanem munkáira is. T. Hát Jézus jóvá tette már egészen az emberiséget? Gy. Még nem, de megmutatta az utat a „j ó“-hoz. T. Hogy halála után az emberek tanítók nélkül ne maradjanak, mit tett ? Gy. Tanítványokat vett még fellépése kezdetén maga mellé. T. Mit tettek a tanítványok Jézus halála után ? Gy. Folytatták a munkát, a mit Jézus megkezdett, az ő szellemében tanítottak Isten országáról. T. Bizott-e Jézus tanítványaiban? Gy. Igen, mert tudta, hogy Isten erőt és bátorságot ad nekik e nemes munkára. T. Azért mondta Jézus, hogy el­végeztetett! Elvégezte az Istennek szentelt s emberek hasznára fordított életet Bár mi is úgy halhatnánk meg mindnyájan, hogy végig nézve életünk, pályafutásunk folyásán, mint Jézus, oly nyugodtan, oly tiszta lélekkel, hálával Isten iránt mondhatnánk: elvégeztetett! Mi volt Jézus utolsó szava ? Gy. ,,^Lig£Lájn, a t e kezeidbe aj án 1 o m telkemet!“ T. Ezen szavak után lehajtá fejét és kiadá lelkek T. Mit öltek meg Jézusban? Gy. A testet. T. Mit nem ölhettek meg ellenei? Gy. A lelket. T. A lélek az az isteni erő, az a belépk oltott szikra Isten leikéből, mely bennünk szüli az észt és szabad akaratot. Mit tanított Jézus a lélekről? Gy. Hogy az nem halhat meg, mint a test. T. Tehát milyen a lélek? Gy. Halhatatlan. T. A test csak mije a léleknek ? Gy. Háza. T. Ha házam összeesik, elpusztul, azonban én és szeretteim megmaradunk, mit érezek a kár és bánat mellett is ? Gy. Örömet, hogy minden nem veszett el, a legdrágább megmaradt. T. Jézus is érezte ezt az örömet; tudta, hogy ha testét meg is ölik, lelke élni fog. Kinek ajánlotta lelkét? Gy. Istennek. T. Ki adta belénk a lelket? Gy. Isten. T. Hogyan szólítja meg Jézus Istent ? Gy. Atyám!. . . T. Isten a m i atyánk is; ő adta testünket és lelkünket. T- Szigorú és kemény atya-e az Isten? Gy. Nem, hanem jóságos, kegyelmes és szerető atya- T. Ha elküldi a szerető jó atya gyermekét, mondván: ezt és ezt bízom rád; a fiú elmegy és iparkodik a rábizot­takat teljesíteni; hogyan tér vissza e fiú atyjához, midőn az magához visszahívja, félelemmel vagy örömmel? Gy. Örömmel. T. Miért? Gy. Mert tudja, hogy az atya jószívvel fogadja és megjutalmazza. T. így volt Jézussal; de így van velünk is, ha Isten rendelése szerint élünk s cselekszünk. Csalódott-e Jézus várakozásában ? Gy. Nem. Isten magához vette lelkét és kimondhatatlan boldoggá tette a menny­ben. Ö Istennel most vigyáz reánk, Őriz bennünket és uralkodik fölöttünk. Az emberiség haladása az igaz és jó útjain, erosbűlése a hit, remény és szeretetben: Jézus nagy isteni műve. Ö általa lelkünk egész erejével hiszszük, hogy Isten igaz és jó, hogy nem hagy örökre elveszni bennünket, hanem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom