Evangélikus Naptár, 1996
MILLECENTENÁRIUM - Sólyom Károly: A magyarság Bizánc és Róma között
nek egy részét magyarázza, a kelet—nyugat közötti szellemi áramlás jelentős műve, melyen át a keleti misztikus teológia eljutott Párizsba. A női rendekben jelentős volt a kézimunka (hímzés) művelése. Ennek kiemelkedő alkotása a koronázási palást, amely olyan, mint egy bizánci ikonosztázion (képoltár), rajta Szent István és Gizella képmásával. Magyarország Bizánc és Róma között egy igen fontos összekötő útvonalat nyitott meg Szent István idejében. A „zarándokutat” amely Hamburgtól indulva, a Dunántúlon át Belgrádon érte el a Balkánt és egy relatív biztonságos utat nyújtott a Szentföldre zarándoklóknak. Útközben pihenő szálláshelyeket és védelmet nyújtva a vándoroknak. Ez az út a Szentföld elfoglalásáig, 1076-ig jól működött. Az alsópapság a XI. sz. elején még mindenütt házasságban élt és helyzete alig különbözött a paraszti földművelő néptől. Az áldozásban (úrvacsorában) a XII. sz.-ban szűnt meg a nép számára a bor kiszolgáltatása. Hazánkban a XII. sz. során megjelent premontrei és ciszterci rendek reformtörekvései nyomán emelkedett jelentősen a papi felkészülés színvonala, s ezzel már kezdett elválni a még szerényebb színvonalú bizánci irányvonalú papokétól. A nagy szkizma (szakadás) a latin és görög keresztyénség között 1054-ben történt, amikor a két egyházfő kölcsönösen kiátkozta egymást. Ettől kezdve válik el egymástól a két egyház teológiai felfogása, különösen a pápai primátusság dolgában. Ez azonban a magyar nép körében nem váltott ki nagyobb mozgalmat. Az Árpádházi királyaink között III. Béla idejében jelentkezik Bizánc felől bizonyos jelzés. A mohamedán törökök 1076-ban elfoglalják a Szentföldet és Jeruzsálemet. A szorongatott Bizánc egyre határozottabban keresi a magyar királyok támogatását. A keresztes hadjáratok eleinte még hoznak valami eredményt, de ez is egyre fogy és III. Béla előrelátó gondossággal építi ki az ország déli védelmét. Bekapcsolódik a balkáni bogumil eretnekség elleni küzdelembe és egyúttal megszervezi a déli határok mentén azokat a bánságokat, melyek jó ideig védelmet jelentenek. Itt erős várakat épít. Utódai is folytatják ezt és mire 1433-ban elfoglalják a törökök Bizáncot, a magyar királyság fő gondja már a déli védelem. Befejezésül még néhány érdekes szempontra szeretném a figyelmet irányítani. A magyarság számára Bizánc vagy Róma életfontosságú döntés volt. Szent István tisztán látta, hogy függetlenségünk záloga ebben a döntésben Róma, mert Bizánc fenyegetettsége keleti függőséget jelent. Ma talán így fogalmazhatnánk: ez volt a döntés Európa mellett. Elgondolkoztató, hogy a nyugati keresztyénségben volt reformáció. Egy olyan lelki megújulás, hitbeli ébredés, ami a keleti egyházban sohasem volt. Ha a térképre nézünk, a reformáció keleti határa Magyarország és még egy kissé Lengyelország. A Balkánon már nem volt a reformáció jelentős hatással. A nyugat melleti döntés egy más szellemiséget, lelkiséget is jelentett. Építészetünk, művészeti irányzataink, művelődésünk, egész kultúránk nyugathoz kapcsol. Szent István döntése és az őt követő többi királyaink tervszerű egyházépítése 40
