Evangélikus Naptár, 1996
Dr. Barcza Béla: Az egyházpolitikai törvények következményeiről
Az 1894. december 10-én kivívott szentesítéssel — bár két javaslat törvényerőre emelése 1895-re maradt, és az „utóhullámok” még évekig „gyűrűztek” — az egyházpolitikai küzdelem lényegében végétért. A megoldatlan kérdéseket így rendezték:* „a házassági jogról” (1894. 31. tv.), „a gyermekek vallásáról” (32. tv.), „az állami anyakönyvekről” (33. tv.), „az izraelita vallásról” (1895. 42. tv.), és „a vallás szabad gyakorlásáról” (43. tv.) szóló törvények haladó, liberális alkotások voltak, amelyek — ha későn, mérsékelten és részlegesen ugyan, de — a polgári átalakulás egyik követelményét, az egyház és az állam szétválasztását valósították meg, és vallási téren biztosították a polgári szabadságjogokat. A következményekről Az egyházpolitikai küzdelemből a Szabadelvű Párt megerősödve került ki; ugyanakkor a harc megkavarta és megtépázta az ellenzéki pártokat. A Katolikus Néppárt megalakulását már az 1894. november 17-i székesfehérvári katolikus gyűlésen kimondták, és az 1895. január végén megtartott alakuló értekezleten öntötték szervezett formába. Megalapítója Zichy Nándor volt, és a katolikus arisztokrácia, a klérus politizáló tagjait tömörítve, elsősorban a még alig „élő” egyházpolitikai törvények megsemmisítéséért, egy kifejezetten felekezeti színezetű, katolikus politika érvényesítéséért szállt síkra. Általánosabb, és távolabbi célja kezdettől fogva részben a liberalizmus, részben pedig a szocialista eszmék és erők elleni harc volt. A házassági jogról szóló törvény minden állampolgárra kötelezővé tette az állami hatóság előtt kötendő polgári házasságot; a házassági bíráskodást egységesen szabályozta. Az ezen a téren ezután is jelentkező visszásságokat élethűen mutatja be pl. Mikszáth Kálmán „Különös házasság” (Bp., 1990) cimű regénye. A gyermekek vallásáról szóló törvény az 1868. 53. tv. megváltoztatásával megengedte, hogy a házasulandók, házasságkötésük előtt, születendő gyermekeik vallásfelekezetére, az állami tisztviselő előtt megegyezést kössenek. Általában ez is a protestánsoknak okozott nagyobb kárt. Az állami anyakönyvekről szóló törvény 1895. október 1-jei hatállyal megszüntette az egyházi anyakönyvek közokiratjellegét. Az izraelita vallásról szóló törvény a vallásfelekezetek közötti egyenlőséget és viszonosságot házasságkötés és áttérés tekintetében kiterjesztette az izraelitákra is, azonban az antiszemitizmus későbbi, időnkénti fellobbanását és az indokolatlan előítéleteket nem tudta megakadályozni. A vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény tkp. maradéktalanul nem valósította meg az eredeti célkitűzést, mert a vallásszabadságot és a felekezetnélkülisé- get lehetővé tette ugyan, de kisebb-nagyobb megszorításokkal: bevezette a vallásfelekezetek között a „bevett”, „elismert” és „el nem ismert” („tűrt”) minősítést; a felekezeti kényszer megszüntetése is a nagyobb egyházi adóval terhelt protestánsoknak okozott nagyobb veszteséget; egyetemi szintű lelkészképzésünk csak 1923-ban kezdődött el, ... stb. 69