Evangélikus Naptár, 1996
VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - GAMAUF SÁMUEL, aki 200 éve halt meg - KOLBENHEYER MÓR, aki 150 éve lett soproni lelkész
1846 márciusában érkezett Sopronba, miután Schwarz eperjesi esperes egyengette útját és a három pályázó közül a gyülekezet döntő többséggel (530 szavazattal) őt választotta meg (Haubner Máté, a későbbi szuperintendens, 54 szavazatot kapott). Értékes szolgálata mellett szerénysége, megnyerő modora is kiváltotta a gyülekezet szeretetét. Szorosan vett egyházi munkásságán kívül széleskörű irodalmi tevékenységet fejtett ki. A magyar irodalom gyöngyszemeiből sokat fordított németre (Arany Toldi trilógiát, Petőfi költeményeiből stb.). Nagy érdeme, hogy magyar irodalmunkat megismertette külfölddel. Ismert tény, hogy a szabadságharc idején Kolbenheyert 1848 végén elfogták és december 20-án Bécsbe vitték. Mivel mindig erősen demokratikus érzésű volt (már Eperjesen kapcsolatba került Petőfivel is), az 1848-as események megragadták lelkét és egyik igehirdetésében szerepeltek ilyen kifejezések is: bilincs, iga, szolgaság. Hozzájárult még, hogy Görgey Artúr unokaöccse volt. Mindez elég alapot nyújtott elfogatásához. A gyülekezet is küldöttséget indított érdekében. A kiderült igazság alapján Kolbenheyert büntetés kiszabása nélkül 1849 tavaszán a vizsgálati fogságból szabadlábra helyezték. Az iskolák ügye erősen beépült lelkészi szolgálatába. Már Eperjesen is tanított a Teológián. Sopronban a Tanítóképző ügyében többször járt külföldön (London, Lipcse stb.). Örömünnep volt számára a megépült Tanítóképző avatása (1858), a Líceum nyilvánossági jogának elnyerése (1855), az Egyetemes Gyámintézet megalakulása (1860). Szolgálatának egyik szép gyümölcse a megépült templomtorony, melyet „der fromme Riese”-nek nevezett el és 1867. szeptember 14-én felavathatta. (Felújítását az elmúlt években végezte el a gyülekezet.) Lelkészi munkálkodásának 40. esztendejében a gyülekezet és az országos egyház közbenjárására elnyerte a Ferenc József lovagrend keresztjét. Ebben az évben nyugalomba is vonul: „Mein Augenlicht wird immer schwächer und mein Gedächtnis will seine Treue versagen!” Kolbenheyer Mór németül hirdette a Lélek tüzével az igét, költeményeit is ezen a nyelven írta, de szíve lángolt a haza szabadságáért. Tette ezt példamutatóan, mint német nemzetiségű gyülekezetek lelkipásztora Eperjesen és Sopronban. Eperjesen táplálkozott az evangélikus ősök életüket is feláldozó hitéből. Mártírságukat jelző emléktáblájuk előtt a közelmúltban rövid szolgálatot végző II. János Pál pápa és az ottani evangélikus püspök bizonyította, hogy vértanúságuk gyümölcs- termő magvetés volt. Kolbenheyer soproni szolgálatát értékelve, ugyancsak emléktáblát állítottak 1936-ban a Templom utca 17-es számú lelkészlakás külső falán, melyet évente a város megkoszorúz ... Áldjuk Istent azokért, akik életükkel és életük feláldozásával is hirdették egyházunk egyetlen drága kincsét: az evangéliumot! Amit Kolbenheyer Krisztus nyomdokában tett, az nyomokat hagyott nemcsak a soproni gyülekezetben, hanem egész hazai egyházunk életében is, hiszen iskoláinkban sok gyülekezet fiataljait érte el szolgálatával (Tanítóképző, Líceum). De irodalmi, fordítói tevékenységével hazánk határain túl is páratlan magvetést végzett. Szimon János 67
