Evangélikus Naptár, 1996

VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - GAMAUF SÁMUEL, aki 200 éve halt meg - KOLBENHEYER MÓR, aki 150 éve lett soproni lelkész

1846 márciusában érkezett Sop­ronba, miután Schwarz eperjesi espe­res egyengette útját és a három pályázó közül a gyülekezet döntő többséggel (530 szavazattal) őt választotta meg (Haubner Máté, a későbbi szuperinten­dens, 54 szavazatot kapott). Értékes szolgálata mellett szerénysége, meg­nyerő modora is kiváltotta a gyülekezet szeretetét. Szorosan vett egyházi munkásságán kívül széleskörű irodalmi tevékeny­séget fejtett ki. A magyar irodalom gyöngyszemeiből sokat fordított né­metre (Arany Toldi trilógiát, Petőfi költeményeiből stb.). Nagy érdeme, hogy magyar irodalmunkat megismer­tette külfölddel. Ismert tény, hogy a szabadságharc idején Kolbenheyert 1848 végén elfog­ták és december 20-án Bécsbe vitték. Mivel mindig erősen demokratikus ér­zésű volt (már Eperjesen kapcsolatba került Petőfivel is), az 1848-as esemé­nyek megragadták lelkét és egyik ige­hirdetésében szerepeltek ilyen kifejezé­sek is: bilincs, iga, szolgaság. Hozzá­járult még, hogy Görgey Artúr unoka­öccse volt. Mindez elég alapot nyújtott elfogatásához. A gyülekezet is küldött­séget indított érdekében. A kiderült igazság alapján Kolbenheyert büntetés kiszabása nélkül 1849 tavaszán a vizs­gálati fogságból szabadlábra he­lyezték. Az iskolák ügye erősen beépült lelkészi szolgálatába. Már Eperje­sen is tanított a Teológián. Sopronban a Tanítóképző ügyében többször járt külföldön (London, Lipcse stb.). Örömünnep volt számára a megépült Tanítóképző avatása (1858), a Lí­ceum nyilvánossági jogának elnyerése (1855), az Egyetemes Gyámintézet megalakulása (1860). Szolgálatának egyik szép gyümölcse a megépült templomtorony, melyet „der fromme Riese”-nek nevezett el és 1867. szep­tember 14-én felavathatta. (Felújítását az elmúlt években végezte el a gyüle­kezet.) Lelkészi munkálkodásának 40. esz­tendejében a gyülekezet és az országos egyház közbenjárására elnyerte a Fe­renc József lovagrend keresztjét. Eb­ben az évben nyugalomba is vonul: „Mein Augenlicht wird immer schwä­cher und mein Gedächtnis will seine Treue versagen!” Kolbenheyer Mór németül hirdette a Lélek tüzével az igét, költeményeit is ezen a nyelven írta, de szíve lángolt a haza szabadságáért. Tette ezt példamu­tatóan, mint német nemzetiségű gyüle­kezetek lelkipásztora Eperjesen és Sop­ronban. Eperjesen táplálkozott az evangélikus ősök életüket is feláldozó hitéből. Mártírságukat jelző emléktáb­lájuk előtt a közelmúltban rövid szol­gálatot végző II. János Pál pápa és az ottani evangélikus püspök bizonyí­totta, hogy vértanúságuk gyümölcs- termő magvetés volt. Kolbenheyer sop­roni szolgálatát értékelve, ugyancsak emléktáblát állítottak 1936-ban a Templom utca 17-es számú lelkészlakás külső falán, melyet évente a város meg­koszorúz ... Áldjuk Istent azokért, akik életük­kel és életük feláldozásával is hirdették egyházunk egyetlen drága kincsét: az evangéliumot! Amit Kolbenheyer Krisztus nyomdokában tett, az nyomo­kat hagyott nemcsak a soproni gyüle­kezetben, hanem egész hazai egyhá­zunk életében is, hiszen iskoláinkban sok gyülekezet fiataljait érte el szolgá­latával (Tanítóképző, Líceum). De iro­dalmi, fordítói tevékenységével hazánk határain túl is páratlan magvetést vég­zett. Szimon János 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom