Evangélikus Naptár, 1996
EGYHÁZUNK – MA - Dr. Frenkl Róbert: ZSINATI HELYZETKÉP
Ezek részletes vitája még hátra van, különösen a gazdálkodás kérdései igényelnek — érthetően — jelentősebb időt. Bár erről kevesebb szó esik, kétségtelen, hogy a Zsinat az elmúlt években egyfajta egyházi fórum szerepet is betöltött. Ez is igazolja, hogy a 66-os törvények használhatók voltak, hiszen a Zsinat ennek alapján került összehívásra és reprezentativitása nem vonható kétségbe. Ez természetes módon kiterjed a területi és szakértői elven túl a különböző egyházi csoportokra, kegyességi és egyházpolitikai irányzatokra. Bármennyire is különbözik a Zsinat az országgyűléstől abban, hogy itt egy párt, a Jézuspárt képviselői kell üljenek, ember mivoltunkból következik az egészséges sokszínűség, a pluralizmus igénye. Akkor jó a helyzet, ha az egy párthoz tartozás és a sokszínűség harmóniában érvényesül, gazdagodást jelent. Az eddigiekben sikerült megőrizni az alkotó egységet. A lelkieken túl talán azért is, mert az alapvető reformtörekvés, a „hatalmi ágak” említett szétválasztása már az első ülésszakon megkezdődött, amikor a zsinat módosította a törvényt és maga választotta meg elnökségét. A bíráskodásról szóló törvénnyel tehát a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói „hatalom” teljesen szétvált. Az idézőjellel a hatalom szó, illetve mögöttes tartalmának egyházidegen voltát szeretném kifejezni. Szakmailag biztosítottnak látszik, hogy a Zsinat törvényesen meghatározott hatéves időtartama alatt befejeződhet a munka. Ez további húsz napot jelent. Feltehetőleg nem a még hátralevő törvények elfogadása váltja majd ki a legnagyobb vitát, hanem az egyház szervezetét tekintve eldöntésre váró kérdés, változtasson-e a Zsinat és ha igen milyen irányban, a jelenlegi, két egyházkerületre és tizenhat egyházmegyére tagolódó struktúrán. (Az alapszint, az egyházközségek szintje és az országos egyház nem vitatott, ezek jelentik a stabilitást, enyhe cinizmussal megkockáztatható, éppen a gyülekezetek és az országos egyház jó működése engedi meg a közbülső szintek variációit, hiszen nem ott dőlnek el a dolgok, viszont meghatározóak az egyház közösségi életében.) Az egyik tábor változást igényel, az elnyomás korszakához köti a két kerüle- tes szervezetet. Mások a jelenlegi szisztéma megszilárdult voltára hivatkoznak, hangsúlyozzák, hogy a változás nem javítaná a működést, akkor pedig nem szabad változtatni. Józan elemzők úgy vélik, hogy egyházunk nagyságát, lélekszámát tekintve az osztrák minta, egy püspök és főesperességek (szuperintendensekkel) lenne indokolt. Úgy látszik a többség ezt elveti, hagyományainktól idegen volta miatt. Feltehetőleg azért is, mert igazi támogatottsága — a változást igénylők között — a háromkerületes modellnek — elsősorban a dunántúli kerület létrehozása miatt —, illetve a kétkerületes jelenlegi változatnak van. A jövőt illetően lényegesebb a másik kérdés, amelyik törvényileg eddig is valamennyire rendezett volt, a valóságban azonban teljesen eltorzult, a nemlelkészek szolgálatának az ügye. Nagy jelentőségű, hogy erre vonatkozólag merőben új törvényt alkotott a Zsinat. A közéletben eddig is előírták a törvények a paritást, 51
