Evangélikus Naptár, 1996

A NAGY REFORMÁTOR UTOLSÓ ÉVEI - Dr. Fabiny Tibor: Luther utolsó prédikációja

inkább meghívta magához a pártos feleket, hogy közeledésre kényszerítse őket. Történeti példákkal és természeti példázatokkal igyekezett meggyőzni őket, hogy tegyék félre a személyes ellentéteket. „Barát minden ember, csak az ügy ellenség” — idézte a német közmondást — „hadd civ ód jónak egymással az ügyek, ez ne verjen éket az emberek közé

Jóllehet, örömmel számol be Katájának minden apró győzelemről, érzi, hogy a feladat meghaladja erejét. Néhány, a gyülekezeti élettel kapcsolatos részletkérdésben sikerült ugyan megegyezni, de a haragosok kibékítése még várat magára. Ez a kudarc foglalkoztatja utolsó napjaiban, ennek okait boncolgatja utolsó prédikációjában. Azzal a hittel vállalta a küzdelmet, hogy az újrafelfedezett evangélium az élet minden kérdésére választ ad, só, a Szentírás doktora, ott is békét tud teremteni, ahol a fejedelmek is gyengének bizonyultak. Ezzel szemben viszont ő az, aki képtelen követni a jogi csürés-csavarást, s a tudománya itt használhatatlannak bizonyul. A világi tudomány és az evangéliumi bölcsesség között feltáruló szakadék azonban nemhogy elbizonytalanítaná, inkább megerősíti őt a maga igazában. „Nem tehetjük meg, amit mindenki akar, de megtehetjük, amit mi akarunk!” — írta föl szobája falára halála előtt két nappal.

Utolsó, ránk maradt gondolatai a megértés problémájához kapcsolódnak. „Senki se higgye, hogy eleget kóstolgatta a Szentírást, ha nem szolgált száz évig a prófétákkal együtt” — jegyezte föl magának. A megértés nem emberi lehetőség tehát, hanem valóságos csoda, ha egyszer megtörténik. A feljegyzés ezekkel a sokat idézett szavakkal fejeződik be: „koldusok vagyunk, ez az igazság”.

Az eislebeni kudarc megmutatta Luthernek tudománya korlátáit, lehetőségei határait, de utolsó mondata mégsem tudománya csődjét vallja meg, nem vereségét ismeri el, hanem ellenkezőleg: a csoda megtörténtéről tanúskodik. Koldus létére megadatott neki a megértés kegyelme. A koldus ugyanis nem nincstelen, hanem adományra szoruló: a csoda részese.

Csepregi Zoltán

Luther utolsó prédikációja

Ismeretes, hogy Luther utolsó útja wittenbergi otthonából szülővárosába, Eislebenbe vezetett. Útjának célja a gazdag mansfeldi grófok családi viszályának lecsendesítése, a két família kibékítése volt. 1546. január közepét írták akkor, s a nagy tél jégzajlást és áradást okozott már odautaztában is a Saale folyón. Haliéból Justus Jónással és Coelius Mihállyal mégis szerencsésen megérkeztek és február első heteiben a békítés szolgálata is reménnyel kecsegtetett.

35