Evangélikus Naptár, 1996

MODUS VIVENDI - Kovácsné Tóth Márta: „Legyetek türelmesek mindenki iránt”

Nehéz valóban türelmesnek lenni. Luther így panaszkodott asztali beszélgetéseinek egyikén: Türelmes kell hogy legyek a pápával és a rajongókkal; türelmes kell hogy legyek a dölyfös Jankókkal és a szolganéppel és Käthe von Borával, és még annyi türelem vár a sorára, hogy életem egyéb sem lesz, mintpatientia. ’ ’ Mert az igazi türelem, nem a patópálok „Ej, ráérünk arra még!” jelszavú tunyasága, nem is a félénkek konfliktusokat kerülő kényelmessége. Az igazi türelem azért nehéz és ritka, mert feltétele két ritka erény: az alázat és a figyelem.

Türelem és alázat

Az alázatról elöljáróban el kell mondani, hogy semmi köze nincsen a félszeg- séghez, a mindig halk szavú, lehajtott fejű alázatossághoz. Az alázat voltaképpen nem is más, mint részleges, de józan önismeret, amelynek alapja a korlátáink felismerése és elismerése. Ádám bukását az okozta, hogy nem akarta tudomásul venni a korlátot: a tudás fáját az Éden közepén, amely nem az emberé. Embernek lenni azt jelenti: korlátozott lénynek lenni. Nem tudhatok mindent, nem tehetek meg mindent, amit akarok: térben és időben véges teremtmény vagyok. Még gondolataim is — melyekről pedig szívesen hirdetik, hogy határtalanok — viszonylag szűk körben mozognak, csupán töredékét képesek megismerni a teremtés kimeríthetetlen gazdagságának s benne a másik ember valóságának.

„Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem...?” — kérdezi Isten a szenvedéseinek okát kutató Jóbot. Az Ószövetség legderűsebb szerzője, a Prédikátor így figyelmeztet: „Ne beszélj elhamarkodottan..., mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!” Pál, a nagy tanító, világosan látja: „Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk...”

Ha tudom, hogy korlátozott a tudásom, behatároltak a lehetőségeim, akkor óvatosabb leszek a véleményalkotásban és a követelésben. Ha ismerem és elismerem a saját korlátáimat, elnézőbb leszek a másik korlátáival szemben. Ha tudom, hogy nem én vagyok a „szívek és a vesék vizsgálója”, azaz nem vagy alig ismerhetem a tettek végső mozgatórugóit, akkor esélyem van arra, hogy elkerülöm a hirtelen véleményalkotást, a türelmetlen ítélkezést.

Figyelem és türelem

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” — így a Prédikátor. A fa levelei nem egyszerre hullanak le a fáról, pedig ugyanannak a fának a gyermekei. Mindegyiknek egyéni élete van, amely a rá jellemző időszámításban történik. Bizonnyal furcsálkodnánk, ha egy amerikai azt követelné, hogy a magyar egyidőben ebédezzen vele, hiszen amikor ő ebédel, mi még a közép-európaiak álmát alusszuk. Hasonlóképpen oktalanság azt várnunk, hogy a másik mindig megtegye, amit elvárunk tőle, mert könnyen lehet, hogy egyéni időszámításunk nem egyezik: amire én megértem, arra ő még képtelen, s amire képes más, az engem még meghalad.

29