Evangélikus Naptár, 1996
MODUS VIVENDI - Varga György: „Biztassátok a bátortalanokat”
sül háromra figyeljünk. Új fordítás: „biztassátok a bátortalanokat...” Károli: „bátorítsátok a félelmes színűeket.” Raffay: „öntsetek hitet a kicsinyhitüekbe.” Kitől várják a biztatást, a bátorítást? Természetesen: a lelkésztől elsősorban. Igazuk is van. Az ige kérése azonban lelkészeken túl minden keresztyén feladata is. így figyelhetünk mindnyájan Jézusra, aki pásztori szeretetével bátorította a bátortalanokat, a félelmes szívűeket. Ki tud bátorítani? Akit az Úr vezethet. Egyik evangéliumi énekünkből ismerjük: „Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet...” Itt már a választ is megkapjuk. Bátorítani az tud, aki maga is megtapasztalta: mit jelent a csüggedés, az elbizonytalanodás, de azt is, hogyan kapott biztatást, bátorítást és jutott előbbre. Csak így érthetjük meg a másikat és így lelhet őszinte a biztatásunk. Pál apostol is így vallotta: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja... aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Kor 1,3—4). Ő erősít, Ő vigasztal, Ő bátorít, hogy szolgálatában felhasználhasson bennünket. így ad feladatot és mutat célt. Feladat a bátorítás, cél a segítés. Kiket kell bátorítani? A „bátortalanokat”. Ezt mindig valami csalódás, kudarc váltja ki. Sikerei láttán erősnek, bátornak tudta magát. Most bizonytalanná vált, mert terve nem sikerült, munkája eredménytelen lett, hitében megingott, keresztyén életében elbizonytalanodott. Ilyenkor van szükség a biztatásra, arra a Jézusra mutatásra, aki engem is valakin keresztül megszólított, erősített, amikor én is hasonló helyzetben voltam. Bátorítani azt, aki bűnei látása miatt, vereségei miatt torpant meg. Örülök annak, hogy a jól ismert s kedves énekünk egyik sorát megváltoztatták, mely előzőleg így hangzott: „.. .óemberem már megholt.. ” Bár így lenne! De nem így van! Most így énekeljük: Csak rád nézek én Megváltóm, szereteted sírig áldom G YŐZEDELMESKrisztusom.” Meggyógyulhatok betegségből, de ez nem jelenti azt, hogy többé már nem leszek beteg. Az Úr bűntől szabadít, hálás vagyok érte, de tudom és tapasztalom azt is, hogy hol ezen, hol más ponton újra támad. Amikor valaki így lesz bátortalanná, öröme szétfoszlik, bizonyságtétele elnémul, akkor biztathatjuk azzal, hogy Jézus újra ad erőt és szabadulást. Biztatni azt, akinél a félelem jelentkezik. ”... a félelmes szívűeket...” Ismert ez a régi kifejezés: félelmes erő, félelmes ellenség. Ezzel valaminek, vagy valakinek a hatalmára utaltak. A szívünkön is úrrá lehet a félelem. Félelmes szív. A holnaptól, a jövőtől, a betegségtől, az öregségtől, a nyugdíjas kortól, a létbizonytalanságtól, a munkanélküliségtől, a magánytól, az egyedülmaradástól stb. „Bátorítsátok a félelmes szívűeket.” Tudom, milyen sokat jelentett olyanok hívő bizonyságtétele, akik a hasonló helyzetben lévőket tudták azzal bátorítani, ami számukra már megtapasztalás, hogyan erősíthette őket az Úr. Műtét után a műtét előtt lévőt, az özvegysorban lévő azt, akinek a hitvestársa váratlanul meghalt. Akkor is bátoríthatunk Jézus nevében és Reá mutatva, ha nem voltunk hasonló helyzetben. Egy példa. Idős férfi, akinek néhány hónappal előbb már volt 26
