Evangélikus Naptár, 1996
MODUS VIVENDI - Győri Gábor: „Becsüljétek meg, akik fáradoznak közöttetek!”
tétlennek tűnő változásban az éppen minket elért életújító hatalmat. Ne törpüljön nagyon kicsivé annak a lehetősége, hogy éppen az én személyes szolgálatvállalásom és konkrét tevékenységem segít tovább egy zökkenőn valakit! Mit tehetek én? Kinek van szüksége rám? Hol van nekem még szerepem? Ki vár tőlem még valamit? A bezárt ajtó mögötti önmarcangoló és hamis fájdalom helyén szülessen meg egy igazi felismerés: köszönöm, Uram, hogy még én is és még mindig eszközöd vagyok hatalmas munkádban. A Lélek, aki megszentel, szabadítson fel minket a bezárkózás és elvonulás paszív világából egy megújuló, bátor, kezdeményező és energikus nyitottságra! A szűk látókörből lépjünk ki az Isten által olyan sokszínűnek felragyogtatott, széles horizontú, igazán vállalkozó keresztyén életre! Evangélikus sajátosságainkat is úgy őrizzük, ha naponta felfedezzük: a Lélek erőterében „munkanélkülinek” lenni teljesen kizárt dolog. Erre tanítja tétlenkedésre hajlamos egykori és a kísértésnek alaposan kitett mai testvéreket Pál apostol. Dr. Szabó Lajos „Becsüljétek meg, akik fáradoznak közöttetek!” IThessz 5,12 Manapság sokan kezdenek egyszemélyes vállalkozásba. Némi tőkére, egy kis hozzáértésre és egy jó számítógépre van csupán szükség, és máris működhet a cég. A lényeg az, hogy emberből kell a legkevesebb, mert különben nem éri meg a vállalkozás. Szolgáltatást lehet így végezni, de szolgálatot soha. A szolgálathoz ember kell. Krisztus is arra biztatja tanítványait, hogy kérjék az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Ha ma hangozna ez a felszólítás — meggyőződésem, hogy hangzik! — talán másként fogalmazna az Úr? Talán így: kérjétek az aratás Urát, hogy gépesítse az aratást, hiszen egy kombájn több száz ember munkáját képes elvégezni...? Biztos vagyok benne, hogy ma is ugyanúgy mondaná Jézus, mint egykor tanítványainak, mert Isten ügyének középpontjában nem a termelé- •kenység, nem a nyereség áll, hanem maga az ember. Neki nem Máté vámszedő asztala, vagy a szakmában szerzett tapasztalata kell, hanem ő maga, az ember, akiből úgy lesz aratómunkás, hogy megírja evangéliumát. Neki a gazdag ifjú is úgy kell, hogy megvállik minden vagyonától, mert Jézus számára éppen az „extráktól” megszabadított ember a megfelelő „alapanyag” az Evangélium nagy vállalkozásában. 22
