Evangélikus Naptár, 1996
SZÉPÍRÁSOK - Berta József: Szeretetben élni
A főnök úr már az első percben tudta, hogy az apóka nem nagybátyja a kislánynak. Kikísérte az apókát a boltba. Szatyorjába belecsúsztatott egy szál kolbászt, egy kenyeret, és egy üveg bort. Kikísérte vendégét az ajtóig. Meleg kézszorítással elköszönt tőle Istentől gazdagon megáldott karácsonyt, és jó étvágyat kívánva. Apóka suta mozdulattal elkente könnyeit meggyötört arcán, és könnyeivel küszködve csak ennyit tudott suttogni: „Jóságáért az Istenke áldja meg.” A főnök úr hosszan nézett a siető léptekkel hazafelé tartó vendége után. Azután odament a pénztárhoz. Kifizette Marikának a kenyeret, a kolbászt, a bort. Visszaadta a húszast a kislánynak. Megsimogatta az aranyszőke haját. Egymásra néztek szótlanul, és boldog mosolyuk elárulta, hogy cselekedetükkel méltán készülnek a szeretet ünnepére. Én magam is sokáig néztem az apóka után. Közben az én szemem is elhomályosult ennyi szeretet, ennyi jóság láttán. Letörölve könnyeimet, bevásároltam, és elindultam hazafelé egy szomorú, de mégis szeretettel áldott kis történettel gazdagodva. Útközben gondolatban megalapítottam a „SZERETET NAGYDÍJÁT”. Milyen jó lenne ezt a kitüntetést az ilyen lelkiekben gazdag boltvezetőknek átnyújtani, és az ilyen Marikáknak a mellére tűzni. Hazaérve, magam mellé ültettem unokáimat. Elmeséltem nekik ezt a kedves kis történetet. Nagy figyelemmel lesték minden szavamat. Milyen jó alkalom volt ez arra, hogy a karácsony előtti adventben beszélgethessünk az emberségről, az igaz szerétéiről. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint e kis történet szereplői, akkor az Isten boldog szeretetében békességben élhetnénk ezen a földön. Berta József ny. néptanító Sajtóosztályunk a karácsonyi könyvvásáron 139
