Evangélikus Naptár, 1996

Megemlékezés halottainkról

LOVAS KOVÁCS ANDRÁS (1913—1995)

Nyíregyházán született 1913. október 21-én. Az iskoláit is itt végezte és a Kossuth Lajos gimnáziumban érettségizett. Megérintette Isten igéje és életét a lel- készi szolgálatra szánta. A soproni hittudományi karon végzett és 1938-ban szülővárosában avatták lelkésszé. Ugyanitt kapott segédlelkészi beosztást, majd az akkor országunkhoz csatolt területre, a kárpátaljai missziói gyülekezetbe küldte ki püspöke. A háború után bekövetkezett változások miatt hazatelepedett és vallástanári állást kapott szülővárosában. 1953-tól a Nógrád megyei Bánk hívta meg parókus lelkészül. Itt szolgált 1979-ig, amikor megrendült egészségi állapota miatt nyugalomba kényszerült. Felesége szülővárosába, Békéscsabára költöztek ekkor. Elhatalmasodott betegségét hitvese gondoskodó szeretete enyhítette éveken át, 1955 áprilisában bekövetkezett haláláig.

LUPTÁK GYULA (1919—1995)

Váratlan hirtelenséggel hunyt el a győri Diakonissza Anyaház igazgató lelkészeként. Cegléd szülötte volt, oda kísértük utolsó útjára. Soproni tanulmányait befejezve, 1942. szeptember 6-án avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. Rövid segédlelkészi időszak után 1946-tól a nyáregyházi gyülekezet lelkipásztora lett. Ezt csak egy finnországi ösztöndíjas év szakította meg 1949-ben, meg azok a hetek, amelyeken evangélizációkon, konferenciákon szolgált az ország különböző gyülekezeteiben. Az ébredés teológusa volt. Állami nyomásra 32 évi szolgálat után — 59 évesen — nyugdíjazták 1978-ban. Hat évnek kellett eltelnie, míg újra engedélyt kapott helyettesi szolgálatra Egyházaskozáron, majd Győr új baráton. Amikor az elnyomó rendszer megbukott, s mgelevenedett az egyházi élet, feleségével, Bartos Piroska volt diakonissza testvérrel újra szervezték a győri diakonisszaképzést. Megpróbáltatásos, izgalmakkal tarkított életét váratlanul, de nem készületlenül törte ketté a halál.

DR. OTTLYK ERNŐ (1918—1995)

Miskolcon született magasrangú katonatiszt gyermekeként. Érettségi után kitüntetéssel végezte el teológiai tanulmányait Sopronban. Majd Halléban és Berlinben továbbképezte magát. Azok közé a ritka társaink közé tartozott, akik több doktorátust is szereztek: a bölcsészeti, a jogi és a teológiai fakultáson. Később díszdoktorátussal tüntette ki a pozsonyi és hallei teológia. Segédlelkészi évek után Eger, Arnót és Sajókaza gyülekezeteiben volt 1943—1950 között parókus lelkész. Ettől kezdve Teológiai Akadémiánkon előbb intézeti tanárként működött, majd 1959-ben az egyháztörténeti tanszék tanárává nevezték ki. 1967-ben az Északi Egyházkerület püspöki székébe került. Nehéz időszakban próbált hűséges maradni, míg 1982-ben nyugállományba nem vonult, teológiai tanári évei alatt a Lelkipásztor című folyóiratunkat szerkesztette, ökumenikus főtitkári tisztsége alatt pedig a Theológiai Szemlét. Irodalmi-tudományos tevékenységét jólismert egyháztörténeti könyvei jelzik. Ebbéli munkásságában hűséges segítője volt felesége,

119