Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - Cselovszky Ferenc: Kollár János
Kollár János 1793—1852 200 éve született a szlávok lánglelkü költője, apostola, evangélikus lelkész. Az évforduló számunkra is alkalom, hogy munkásságán elgondolkodjunk, hiszen életének 59 évéből az alkotó korszaka őt Pesthez kötötte. Művei itt jelentek meg, a Deák téri evangélikus templom szószékén prédikált 30 éven át. Pest város polgára volt, élete fővárosunk életével fonódott össze. „Engem Pest alakított Kollárrá” - vallotta, innen fejtette ki hatását azok szívében, akik hallgatták beszédeit vagy olvasták írásait. A Túróé megyei Mosócon született 1793. július 29-én. Teológiai tanulmányait Pozsonyban kezdte és Jénában fejezte be. A jénai évek sorsdöntő jelentőségűek voltak életében, itt ébredt szláv öntudatára. Tanulmányai befejeztével 1819 őszén kapott meghívást a háromnyelvű evangélikus gyülekezettől a betegeskedő Molnár János mellé kápláni szolgálatra. Itt végezte szellemi, irodalmi munkásságát, mely őt az európai írók élvonalába emelte. Fő müve a „Slávy dcera” epikus lírai költemény. Eposzával népe szunnyadó öntudatát ébresztgette, nemzeti önérzetét lelkesítette. Némelyek Kollárt pánszlávnak s a magyarok ellenségének minősítették. Ez az igazság eltorzítása. Pánszlávizmusa védelmi eszme volt, mely szembeszegült az akkori pángermánizmussal, de nem volt nemzeti sovinizmus, nem hirdetett gyűlöletet a nem szláv népek iránt. A szabadság érdekében minden nép számára egyenlő jogokat követelt. Hangsúlyozta, csak akkor lehet béke és nyugalom, igazság és egyetértés, ha minden nemzet szabadon lélegezhet. Eszméjét mély humanizmus és a népek szabadságának szelleme hatotta át. Arról verselt, hogy az méltó a szabadságra, aki mások szabadságát is tudja értékelni, de aki másoknak bilincset kovácsol, az maga is szolga V és rab. Tanulmányútján találkozott német nacionalista törekvések megnyilvánulásaival. Felismerte, hogy azon a területen egykor sok szláv élt, akik a németségbe asszimilálódtak és nyomaikról csak a földrajzi elnevezések tanúskodnak. Úgy látta, hogy ez a folyamat nem állt meg, és állandóan fenyegeti a szlávságot. Ilyen légkörben érlelődött hazafisága és vált egy egész életre a szláv népek összetartozásának, szövetségének és kölcsönösségének szószólójává. Az egész szlávságot egyetlen sok felé ágazó hatalmas nemzetnek tartotta, szerinte az egyes ágak együtt alkották a szláv család óriási fáját. Kevesen tudják, hogy egy tanéven át Petőfi nevelője is volt. Ő konfirmálta. A szabadságharc idején prédikációiban hitet tett a magyar szabadságharc mellett. Amikor 1848 őszén a reakciós horvát Jellasics fosztogató és gyújtogató csapatai Pest felé közeledtek, ő is ment ellenük sáncot ásni. Nem érzett irántuk valamiféle „szláv szolidaritást”. A bécsi egyetem 1849-ben szlávisztikai tanszéket létesített, s meghívta Kollárt. A meghívást elfogadta, hisz a bécsi egyetemi katedra világszintü szószéket jelentett eszméi hirdetéséhez. Bécs az akkori világ jelentős kultúrcentrumának számított. Munkásságát 1852. január 24-én, — rövid betegség során — bekövetkezett halála állította meg. Bécsben temették el. Földi maradványait 1904-ben szállították át Prágába. Cselovszky Ferenc 50
