Evangélikus Naptár, 1993

ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - Pásztor Pál: KÉT VILÁG POLGÁRAIKÉNT –(Megemlékezés a halottainkról)

SÁFÁR (WINKLER) LAJOS (1912-1991)

Győrött született. Kezdeti szolgálati helyei: Pilis, Vác, Gyón. Ócsán 1942-47 közt szolgál. Részt vett a 2. világháborúban, és mint „menekült lelkész” veszi át újra a szolgálatot, most már vallástanítóként Békéscsabán. 1953-tól 1977-ig bekövetkezet nyugdíjazásáig Gyoma papja volt. Hódmezővásárhelyen halt meg és temették el.

SÜMEGI ISTVÁN (1912-1991)

Soproni születésű. Középiskoláit a soproni Líceumban végezte. Vallomása szerint édesanyjától kapta az indíttatást, hogy a lelkészi pályára induljon. A Hittudományi Karon abszolválva, mint a Líceumi Diákotthon első nevelő-lelkésze szolgál. Aztán Kaposváron, majd Szentantalfán segédlelkész. Itt hamarosan rendes lelkésznek választják. A leghosszabb időt azonban Kővágóőrsön tölthette. Nagy örömöt jelentett neki, hogy itt megérhette kedves templomának megújulását. Melegszívű és gondos hitvestársa a munkatársa is volt. Három gyermeke közül a legidősebb ma a szombat- helyi gyülekezet felügyelője, a középső a zalaegerszegi gyülekezet presbitere, a legkisebb pedig az esztergomi gyülekezetben tevékenykedik.

RÉVÉSZ LÁSZLÓ (1914-1991)

Ipolyságon született, a pozsonyi Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi oklevelet. Káplánkodását Losoncon kezdve, 1941 elején Béren folytatta, ahol két év múlva — főnöke nyugdíjba vonulása után megválasztják rendes lelkésznek. Ehhez a kis nógrádi eklézsiához köti aztán egy egész élet szolgálata. 1982-ben, megromlott egészséggel, 45 évi szolgálat után került nyugállományba. Szép és kiteljesedett élet után Balassagyarmaton telepedett le, — gyermekei és unokái körében. Néprajzi és helytörténeti dolgozataival díjakat is nyert, oklevelekkel is kitüntették. Mindig jó magyar és jó evangélikus igyekezett lenni.

PETOR JÁNOS (1917-1991)

A Nógrád megyei Szügyön született, ott is kezdte meg szolgálatát. 1941 —45 közt a Mátyusföldi misszió gondozója volt, Nemeskajal központban, majd a történelmi fordulat után Balassagyarmaton segédlelkész, Salgótarjánban pedig vallástanító lesz. 1947-64 közt Bokor-Kutasó papja, 1964-től Békésen találjuk. Szlovák tudása birtokában lett végül is a Mezőberény II. kér. parókusa. Isten kegyelméből, ugyan már súlyos betegen, megérhette lelkészavatásának 50. jubileumát, kevéssel utóbb azonban hazahívta a szolgálatból megbízó Ura.

BÁNDI ISTVÁN ( -1991)

Egyik legidősebb lelkésztársunk közel a kilencvenedik életéve előtt hunyt el. Pozsonyban született, a váci piarista gimnáziumban tanult, Bpesten szerzett tanítói oklevelet, végül a soproni Hittudományi Karon fejezte be. Ő szervezte a csengődi gyülekezetét, ahol iskolát és lelkészlakást is épít. Egy szórványszolgálat alkalmával súlyos közúti balesetet, lábtörést szenvedett. Budapesten lett vallástanár, 1953-tól pedig 30 éven át Gyékényesen lelkész. Már idős korában vállalta a barcsi gyülekezet gondozását is. Élete utolsó esztendeit Iharosberényben töltötte. Budapesten, érsebészeti műtét után, kórházban érte a halál. — Kedélyes „öregúr” volt, rokonszenves egyéniség. Jelenléte mindenütt örömre hangolt, mosolyát és szívderítő egyéniségét sokan őrzik áldó emlékezéssel.

91