Evangélikus Naptár, 1993

ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - Dr. Fabiny Tibor: báró Radvánszky Albert

Negyed századon át volt egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnk báró Radvánszky Albert 1880—1963 Harminc évvel ezelőtt, 1963. február 5-én a Budai Evangélikus Szeretetotthon halkszavú, csendes öreg eltartottjaként fejezte be hányatott életét a magyar Szentko­rona egykori őre, egyházunk egyetemes felügyelője, Radvánszky Albert. Az intézet akkor diakóniai igazgatója, Muncz Frigyes lelkész hirdette a szükkörü gyászoló gyülekezetnek a feltámadás igéit, amikor őseinek farkasréti kriptájában örök nyuga­lomra helyezték koporsóját. Az egykori eperjesi Caraffa-vértörvényszék egyik áldozatának, Radvánszky Györgynek a leszármazottja volt. Ránk is hagyományozta azt az arasznyi hosszú, vasból készült nyársat, amelyre Eperjes városkapuján az összeesküvéssel vádolt zó­lyomi földesúrnak a hóhér által levágott fejét elrettentő példaként 1687-ben felszögez­ték. A kései utód életútját is sok viharfelhő vette körül. Bátran állt helyt a jobb- majd baloldali politika veszélyzónáiban. Előbb Kapi Béla püspök elnöktársaként állt példa­mutatóan helyt a német nemzetiszocializmus szirénhangjaival szemben. 1942-ben közösen aláírt levélben utasították például vissza a „Sasfészek” vezetőinek titkos ajánlatát Luther Mártonnak magyar egyházi tulajdont képező eredeti végrendelete Hitler számára kívánt felajánlása ügyében. így maradhatott meg nálunk egyházi gyüjteményügyünk egyik legértékesebb kincse. Radvánszky Albert 1943-ban részt vett abban a szervezkedésben, amelyet antifa­siszta körök kezdeményeztek a háborúból való kilépésünk és egy külön béke kötése érdekében. Külön tárgyalásokat folytatott ebből a célból Raoul Wallenberg svéd követségi titkárral és Valdemar Langlet-te 1, a Svéd Vöröskereszt budapesti vezetőjé­vel. 1945 után Ordass Lajos püspök elnöktársaként előbb a német nemzetiségűek tömeges kitelepítése ellen nyújtott be tiltakozást, majd mint egyetemes „egyházi és iskolai” felügyelő bátran kiállt az egyházi iskolák államosításával, vagy azok „önként való felajánlásával” szemben. Ekkor sújtott rá - mint egyházunk első emberére és Ordass püspök elnöktársára - az igazi megpróbáltatás. 1948. augusztus 24-én letartóztatták. Koholt volt a vád: részt vett Szálasi eskütételén és hozzájárult a Szentkorona külföldre viteléhez. Ügyét kezdetben együtt tárgyalták volna az ugyancsak letartóztatott Ordass püs­pökével. A Markó utcai első bírósági tárgyalás karzatán — mint teológiai tanulmá­nyaimra készülő ifjú — többed magammal részt is vehettem. Radvánszky Albert a tárgyalás kezdetén rosszul lett, összeesett. Az áldott emlékű dr. Farkas Mária diako­nissza fönökasszony — maga is főorvos — sietett azonnal a segítségére. Az egyetemes felügyelő ügyét ekkor elkülönítették a püspök elleni vádaktól. Az akkor már csaknem 70 éves Radvánszky kórházba, majd a Fébé Evangélikus Diako­nissza Egyesület hűvösvölgyi anyaházába került. Kényszerűségből és egészségi álla­potára való tekintettel lemondott felügyelői tisztéről. Ám így sem tudta megakadá­lyozni, hogy az államhatalom egyetlen tollvonással el ne vegye tölünk több száz elemi 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom