Evangélikus Naptár, 1993
Keveházi László: „HIRDESSÉTEK AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN TEREMTMÉNYNEK”
misszionáriusok mások is hazánkból) múltunkhoz tartozik, és ennek a múltnak feltárása és feldolgozása is feladatunk. De múltunkhoz tartozik az az időszak, amikor nem volt szabad a misszióról szólani és sokan hallgattunk is. Amikor tehát a múltra gondolunk, nemcsak hálával kell felfedeznünk a missziói helyeket, hanem igaz bünbá- nattal is kell Isten színe elé állnunk. De mi van a jelenben? Van egyáltalán valami? Jelenünk nagyon szerény. 50 — 60 tagról tudunk Egyesületünkben. Anyagi bázisunk is ehhez mért, szegényes. A kül- misszió Evangélikus Egyházunkban sajnos csak néhányak ügye. Hozzátehetjük: Országos Egyházunk szívesen fogadott és támogat is minket. De jelenünkhöz tartozik a vita is Egyesületünkről. Egy kedves barátom, aki sokat tett és tesz egyházunkért megállított és megkérdezte: most kell a külmisszióval foglalkoznotok, amikor egyházunk szinte romokban hever? Nem kellene először egyházunk építésén dolgoznunk, nem volna-e taktikusabb azután a külmisszióról szólni? Abból a tényből, hogy a külmisszió mennyire nem „érdekes” egyházunkban, gondolom, hogy kedves barátom nem áll egyedül véleményével. Most nem akarok utalni az ézsaiási korra és bajra, amikor felhangzott: „kevés, hogy szolgám légy Izrael megtérítésére”. Inkább elmondom, hogy amikor nyáron a Finn Missziói Egyesület vendége voltam, feltártam ezt a kérdést és vitát is. Elmondták, hogy a múlt század közepén, amikor néhány fillérrel és néhány szívvel, odaszánt szívvel elindult a missziójuk, nagyon szegények voltak. Elmondták, ha arra vártak volna, hogy egyházukat építsék, soha nem indult volna meg a finn misszió. És hozzátették, alig van gyülekezet, amely ne lenne tagja az Egyesületnek (nem kötelező!), és ma 20 országban dolgoznak több száz misszionáriussal. Nem szabad magunkat hozzájuk hasonlítani. Csak azt a tényt emelem ki: nagyon szegényen kezdték. Elgondolkoztató tény jelenünkre nézve. És van-e jövőnk? Ha magunkra nézünk, nemigen, a tények sem utalnak nagyon erre. Csak Jézus missziói parancsa és hitünk erősít ebben: valahol a misszióban nekünk is megvan a szerény helyünk. Kezdetben talán úgy, hogy a Finn Missziói Egyesület partneregyesülete leszünk, ahogyan testvéregyházak vagyunk és sok testvérgyülekezetünk is van. Ez azt jelenti, hogy megtanítanak az első lépésekre, hogyan kell ezt a munkát elkezdeni. De azt is jelenti, ha akad valaki, aki hivatását már záróvizsgával (bármilyen hivatást!) befejezte és angolul tud, ők készek továbbképezni és velünk együtt kiküldeni. De már most is kijelölnek olyan misszionáriusokat, akik velünk tartják a kapcsolatot, beszámolnak munkájukról nekünk. És azt is jelenti ez, hogy szerény adományainkat betehetjük az ő adományaik közé a missziói munka feladataira. A jövőt nézve első feladatunk: gyülekezeteinkben a missziói felelősség ébresztése. Nincs sajnos erre független munkásunk. De ezúton is kérjük lelkészeinket és testvéreinket, fontolják meg, nem kellene-e gyülekezetükben egy-egy kis missziói kört alakítani? Ezeknek a köröknek küldenénk anyagot és adományaikat is továbbküldenénk a missziói mezőkre. Bizony toborzó szóval kell ezt az írást befejeznem. Nem tudom elhinni, hogy egyházunkban csak annyi testvért érdekelne a misszió, ahányan eddig együtt vagyunk. Aki Krisztusé, annak a misszió is ügye. Ezért kérünk: Testvérek, jelentkezzetek, kérjetek anyagot, segítséget, lelkészetek reménységünk szerint segít ebben. A cím: Evangélikus Kiilmissziói Egyesület, 1142 Budapest, Rúkospatak u. 9. Urunk segítsen minket múltunk feldolgozásában, szerény jelenünket pedig segítse , missziói jövőre, egész egyházunk épülésére. Keveházi László 40
