Evangélikus Naptár, 1993
Míuntag Andor: Levelező hallgatók és diakónus lelkészek
zésre az ehhez szükséges anyagi erő. A Fasorért áldoztak a gyülekezetek, az öregdiákok, de ezek a köszönetét érdemlő összegek a töredékét fedezték csak az iskola helyreállításának. Hasonló a helyzet a működéssel. Csak a normatív állami támogatás ad realitást az iskolafenntartásnak. Ennek révén, okos gazdálkodással, az egyházi erőforrások célszerű felhasználásával azonban a lutheránus iskolapolitika újra értékes közreműködője lehet a magyar nevelésügynek. Azok a gyülekezetek, amelyek általános iskola működtetését vállalják, akárcsak az óvodák indítói, az említett kollégiumok létesítői már a hit útját járják, a jövőt építik. Ide tartozik az is, hogy 1993-ban több helyen újra indul a nyolcosztályos gimnázium. Az út kezdetén járunk az evangélikus iskolaügyben, hisszük, hogy jó úton. Frenkl Róbert Levelező hallgatók és diakónus lelkészek 1979-ben kezdtünk el a Teológiai Akadémián egy Levelező Teológiai Tanfolyamot „laikus” gyülekezeti munkások képzésére, ill. továbbképzésére. Az eredeti szándék az volt, hogy olyan presbitereket, gyülekezeti munkásokat, akik már szolgálatot végeznek, egyházmegyei, vagy gyülekezeti szinten valamennyi kiképzést kaptak és espere- 1 sük, lelkészük úgy látja, hogy magasabb képzésre is alkalmasak, ezt a továbbképzést Akadémiánkon megkaphassák. Akik ezt a Tanfolyamot elvégezték, azok elsősorban eredeti hivatásukat állították volna a gyülekezet szolgálatába, most már jobban ismerve egyházunk tanítását, és azokat a teológiai ismereteket, amelyek egyházunk szolgálatát meghatározzák. Ennek érdekében ilyen tárgyakat vettünk sorra: az Ó- és Újszövetség ismerete, az egyház története, egyházunk tanítása, a gyülekezet szolgálata, egyházi énekismeret. Azok számára, akik az újonnan megállapított Szabályzat szerint a készülés közben elhívatást kapnak a lelkészi szolgálatra, a teológiai alapvizsga letétele, majd további három év tanulás után lehetővé tettük a teljes teológiai képzés megszerzését, hogy így lelkészi szolgálatot végezzenek. Magának a Tanfolyamnak elvégzése csupán a jobb, alaposabb gyülekezeti szolgálatot segítette volna. Időközben a növekvő lelkészhiány szükséghelyzetet teremtett. Azokban a gyülekezetekben, ahol nem volt lelkész, sok esetben a Tanfolyamot elvégzett gyülekezeti munkatárs kapott püspöki megbízás alapján lehetőséget bizonyos lelkészi jellegű szolgálatok elvégzésére, szükség esetén még úrvacsora osztására is. Néhány évvel ezelőtt ez odáig fejlődött, hogy az Országos Presbitérium határozatot hozott arról, hogy a jeles, vagy jó eredménnyel végzett Levelező Teológiai Tanfolyami hallgatók, amennyiben egy gyülekezet hajlandó őket meghívni, és ők főállásban vállalják a szolgálatot, „diakónus lelkész”-szé avatva ezt megtehessék. Az elmúlt évig hét ilyen avatás és szolgálatba állítás történt az illető gyülekezetek kérésére. Legtöbb esetben ezek a diakónus lelkészek közmegelégedésre jó és áldott szolgálatot végeznek, és van 3' 35
