Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
se falu, se várossá nőtte ki magát. Sokan elköltöztek apámmal együtt a temetőbe, az új emberek között alig ismerem ki magamat. Minden évben elzarándokolok ide a kezdetek kezdetének színhelyére. Egyik zarándoklatom alkalmával borostás arcú, görnyedt hátú hajdani iskolatársammal ballagok a temető felé. Emlékeket idéz az öreg cimbora, lassú szójárással, kedves Vas megyei tájszólással sorolgatja, hogy vót, mint vót, kivel mi történt azóta. - A java mán itt van — int a temető felé. Hát aztán emlékszel e Fillér Jóskára? Róla még nem mondtál semmit. Megáll egy kicsit és olyan arccal néz a levegőbe mintha csak újra látná, aztán mondja, idézi tovább a régvoltakat. Megtudom, hogy szegény Jóska állapota egyre romlott, nehezen lehetett vele kijönni, Vargáékat a szüléket is otthagyta és beszegődött a Rosenberg boltosékhoz. Nem sokat ért a munkája de azért megtűrték. Nagyon ragaszkodott hozzájuk, különösen Manyihoz a púpos lányhoz. Mikor elvitték őket, erőnek erejével velük akart menni, de a katonák úgy megverték, hogy utána még az a kevés esze is elment.- Ozstán mikor erre vót a front, kiőtözött, pappirbú csinyát magának katonacsákót, teleaggatta magát mindenféle jelvényekkel, fábul csinyát ollan puskaformát és megrohamúta az ellenséget. A nimötök persze agyonülütték — csendesebbre fogja a szót és közelebb hajol - újabban azt mongyák hohhát nem a nimötök, hanem az oroszok. Nna itt is vónánk. Megállunk egy füvel-gazzal benőtt, elhagyott sírnál. A korhadt fakereszten ügyel- bajjal, csak segítséggel tudom kibetüzni: Itt nyugszik Varga József elesett 1945. febr. 2. Tarján László Szentjánosbogarak A márianosztrai országos börtön rabjaiként, 1958 nyarán szívderítő riportot olvashattunk a szputnyikban (börtönújság) egy sopronkőhidai építkezésről. Ottani fegyintézetünkben új munkahelyet, műhelyt építettek a rabok számára. Megjelent a hírlapban az új létesítmény fotója is, eligazító képaláírással.- A szocialista (értsd: kommunista) büntetésvégrehajtás humanizmusának betonból és acélból készült szimbóluma. Hagyján, hogy stilisztikailag sántít ez a meghatározás. A beton és acél szavak hallatán az ember elsősorban nem a humanizmus fogalmát asszociálja. Nagyobb baj a kommunizmus és humanizmus fogalmának összekapcsolása. Ez bizony a „contra- dictio in adjecto” (fogalmi ellentmondás) klasszikus esete. . . A börtönújság valódi nevére már nem emlékszem, annál inkább arra, hogy a nosztrai rabtársadalom egyöntetűen szputnyiknak nevezte. Szputnyiklázban égett akkor az egész Szovjetunió és természetesen a közép-európai szovjet gyarmatok, közöttük Magyarország is. E láz kicsit megemelte a börtönlakók létszámát. Nosztrai 123
