Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
— Ugyan! A szarvasi meg a fasori fölsőbbévesekről csupa jót mondott nekem Sólyom Karcsi. Hogy nem beképzeltek, s nem szemforgatók. .. — No, hát ez sem egy szentfazék. Még a széplányok szalonjában is találkozhatsz egyszer vele. . . Csak éppen - fafej. De még nagyobb fafej az otthonigazgató. Az öreg „Dages”. Nem irigyellek. Harmadik napja éltem már az Evangélikus Teológusok Otthona falai között, a Felkelő út 42-ben; jól tudtam hát, hogy az otthonigazgató egyben professzor is, az ijesztően hangzó héber nyelv s az ószövetségi teológia professzora: dr. Deák János. Azt is elmesélte volt a barátságos Sólyom Karcsi, az askenázi-képü harmadéves, hogy a „dages” egy nagy, gömbölyű pontot jelent, s a héber betűk megkettőzését szolgálja. S hogy „az öreg Dages”-re azért ragasztották rá a diákok ezt a nevet, mert gömbölyű gömöri tuskó-emberke, keményen feketéllő „dages”. Kopasz tatár koponyájából hideg-kéken, szúrósan villog elő a szeme, s mindent-mindent meglát. . . És mindent tud. . . Egy Janda. . . — Besúgói vannak - mondotta volt őszintén Sólyom Karcsi. A vállamat vonogattam - ahogyan most is, Fogarasi okító szavai nyomán, a pályaudvarnál.- Na, csak ne vonogasd a vállad! — mosolygott rám sokat sejtetőn Jóska, s végigmért. Látta, hogy egy zsinóros, magyaros sötét ruhában girheskedem.- Nincs másik zakód? — Nincs. Csak egy spenótzöld.- Kár. Ez nem arra való, hogy krumplis zsákot cipelj benne. Pedig most azért vagy itt. . . Na, majd hozok én neked egy tisztességes zakót, egy kamaszkorombélit. Amelyik nem lötyög majd rajtad. A mostani ruháim nagyok lennének neked. De a licistakorombéliek jók lesznek. Vissza se kell adnod, majd, ha egy hét múlva visszamész a fatornyos hazádba. .. — Miért kellene visszamennem? u- Az öreg Dages téged egyből kiszekíroz a „szent gyülekezet”-ből! Te megbocsáthatatlan vétekkel startolsz itt, Sopronban. . . Hát nem érted?!- Eddig se jót, se rosszat nem csináltam... — Nem a fenét! Hát nem kaptál „behívót” augusztusban, a gyenesdiási „csendeshétre”?- Kaptam, de én akkor épp napszámos voltam, építőmunkán, hogy egy kis pénzem legyen a kezdéshez. — No, ez a te „drámai vétked”, pajtikám! Gyenesen, a Balatonnál bőven termő gyümölcsöse van az Egyháznak. S az öreg Dages azért szervezi meg minden év augusztusában a csendeshetet az elsőéves baglyoknak, hogy egy hét alatt „átvilágítsa őket”. Hogy megtudja: kifélék-mifélék. Meg aztán azért is, hogy ne kelljen fuvarost fogadnia. Az elsősök a kikapált krumplit, a leszüretelt almát és körtét a kezükben meg a vállukon hozzák ide, Sopronba a csendeshét után. Két legyet üt egy csapásra. Érted már? Te nem adtál módot arra, hogy lelkileg átröntgenezzen, meg nem szüreteltél, nem cipelted a krumpliszsákot. . . — Dehogyisnem: azért vagyok itt, hogy segítsek — önérzeteskedtem.- Á! - nevetett Fogarasi Jóska. - Te elcseszted az öreg előtt a becsületed, örök időkre! Saecula saeculorum. . Visszaszerezhetetlenül, testvérkém! Nem gúnyból vagy elkeserítésül mondom neked, csak jelzem, hogy az öreg mindenekelőtt arra fog megtanítani: „Ánóki naar kátón”.- Ez héberül van? 114
