Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
ELBESZÉLÉSEK írjad fiam, Eliab! Eliab lélekszakadva futott át a város déli kapuján, a Fazekas kapun. Az őrálló katona ijedt horkantással ébredt fel a szunyókálásból, majd mikor látta, hogy csak egy gyerek mezítelen talpa csattog a kövezeten, újból visszaejtette fejét a mellvértre, és ismét bóbiskolni kezdett. Az alsóváros szűk kis utcáiban már nem tudott olyan sebesen szaladni. Lépten- nyomon a falhoz kellett húzódnia, hogy kitérhessen az idősebbek elől. Melléhez szorított kézzel hajolt meg Sádok farizeus előtt, de most nem érdekelte a farizeus lila bojtja és arany karkötője. Csak leste, hogy mikor szabadul fel egy szűk kis köz a pohos atya mellett. Aztán még sebesebben iramodott neki az útnak. Kerek kis suhanc képét végigszántották az izzadtsággyöngyök, vörös haja mint izgatott kis kakastaréj ágaskodott a feje tetején. — Eliab! — kiáltott valaki az egyik ház lapos tetejéről. Göndör barna leányka mosolygott le rá. Eliab leállt. — Mirjam! — lihegte —, két futamatnyi idő alatt itt leszek. Jöjj aztán velem! a — Hová? — kiáltott utána a kislány. Eliab már csak a sarokról intett vissza. Utána bámult Mirjam, aztán serény mozdulatokkal teregette szét a frissen mosott humuszokat a tető forró köveire. Sietve tette sarkaikra a kőnehezéket, aztán sebtiben eltűnt a lejáróban. Eliab ismét feltűnt a sarkon. Lassabban loholt visszafelé. Verítékes arca ünnepélyes fényben ragyogott. — Hol voltál? — kérdezte Mirjam, miközben ő is sebesen szedte lábait, hogy lépést tartson Eliabbal. — Nikodémusnál — lihegte a fiú. — A főembemél? — kérdezte hitetlenkedve Mirjam. — Beengedtek? — Vele beszéltem — állott le büszkén Eliab. — Egy-két szót mondtam csak neki, amitől a föember teljesen megzavarodott. Ledobta magáról a díszes törvényszéki köpenyt, aztán lekiáltott az udvarra az öszvéres rabszolgának, hogy azonnal fogjon be. — Talán téged fog megkocsikáztatni? — kérdezte gúnyosan Mirjam a hetvenkedő fiútól. — Meg téged is — válaszolt Eliab. Mirjam megnémult zavarában. A fiú rendíthetetlen biztonsága annyira megzavarta, hogy ellenvetés nélkül ügetett mellette. A külső kőfal előtt az egyik háznál megállóit a fiú. Benézett a kertbe. A kert közepén szőlőt kötözött egy magas deresedő hajú ember. 100
