Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Sólyom Károly: Száz éve született Martin Niemöller
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK Száz éve született Martin Niemöller A náci Németországban folytatott egyházi küzdelmeknek egyik vezéregyénisége, Martin Niemöller 1892. január 14-én született. Életútja egy kész regény. Az első világháború kitörésekor 22 éves és a német haditengerészet tisztje. Hamarosan egy tengeralattjáróra kap beosztást, majd parancsnoki megbízást. Lelkes katona és hazafi. Ez a lelkesedés azonban lassan változáson megy át. Bár ünnepelt hőse a tengeri hadviselésnek, sok hajót süllyesztett el torpedóival, de a süllyedő hajók, sok száz ember halálának drámája szívét Isten elé roskasztja. A háború végén hosszú belső vívódás után, lelki békességet keresve a münsteri egyetem teológiai fakultására iratkozik be. Annak elvégzése után 32 éves, amikor 1924-ben lelkésszé szentelik. Első szolgálati helye a Belmissziói Szövetség westfáliai ügyvezetője. 1931-ben gyülekezeti szolgálatba lép és a Berlin-Dahlemi egyházközség lelkésze lett. Itt következik be életében az a fordulat, ami a hős és bátor tengerésztisztet a német evangélikus egyház hős és bátor hitvallójává teszi. Hitler nemzeti szocialista mozgalma már 1932-ben szellemi támogatást nyújtott a Német Keresztyének - Deutsche Christen - rövidítve D. C. irányvonalának, amely eleinte népszerűségre jutott. Hangsúlyozta a német Luther szellemet és ennek alapján egy hősies kegyességnek megfelelő Krisztust-hitet, ezzel együtt egy egységes birodalmi egyház megalkotásának szükségességét. Amikor Hitler 1933-ban átvette a politikai hatalmat, egyházpolitikájában a D. C. mozgalom teljes győzelemre jutását kívánta. Ennek megvalósítására egy volt katonalelkészt, Ludvig Müllert vette maga mellé és őt szemelte ki leendő birodalmi püspöknek. A felelős egyházi vezetés is felismerte az ebben rejlő veszélyt és ennek ellensúlyozására egy nagyon népszerű embert, Friedrich Bodelschwinget, a bétheli szeretetintézmények vezetőjét ajánlotta megválasztásra. Hitler az egyházi választások előestéjén (1933. július 23.) rádióbeszédben avatkozott bele a választásokba és ennek hatása D. C. többséget eredményezett. A Wittemberg- ben megtartott nemzeti zsinat meg is választotta birodalmi püspökké L. Müllert, a Kancellár bizalmasát, aki ezután a többi püspöki széket is a D. C. embereivel töltötte be. Az állami ideológiai nyomás 1933. nov. 13-án már követelte az egyháztól az árja rendelet végrehajtását és az Ótestamentomnak, mint zsidó iratnak, a mellőzését. Ehhez azt a fenyegetést is kapcsolták, hogy azokat a lelkészeket, akik ettől vonakodnának, fegyelmi úton az állásuktól fosszák meg. Az egyház élő hitü tagjai (lelkészek és laikusok) ellenállást fejtettek ki a D. C. szelleme és Müller birodalmi püspök ellen. Ezek között volt Niemöller is. Ő igen gyakorlati oldalról közelítette meg a veszélyt és az állásvesztés veszélyének kitett bátor lelkészek megsegítésére azonnal megalakította a Pfarremotbundot (lelkészek szükség 4* 51
