Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Kovács Pál: Szentek hárfája
Első kiadása 1636-ban jelent meg, azóta több mint százszor adták ki s terjedelme is többszörösére nőtt, de az alapja, beosztása, teológiai és liturgiái jellemzője ugyanaz, ahogyan Tranovsky megszerkesztette. A Biblia és Luther Kiskátéja után a legtöbbet használt, kedvelt és népszerű könyv több egyházban. így Magyarországon is a szlovák gyülekezetekben és van hazai, békéscsabai kiadása is. A lengyel származású ifjú - édesapja kovácsmester volt — Csehországban tanult, majd a németországi Luther városban Wittenbergben. 1612-ben Prágában segédtanár, onnan a morvaországi Helleszovba került rektorként és 1616-ban lett Meziricben lelkész. Élete ekkor került sok más protestáns testvérével együtt a történelem viharába. Az ellenreformáció egyik kemény szakasza következett el, az ún. harmincéves háború (1618— 1648). A Habsburg Ferdinánd főherceg (a későbbi II. Ferdinánd királycsászár) az osztrák tartományokban az evangéliumi hitet nagyrészben kiirtotta. A csehek azonban fegyvert fogtak, mivel a Rudolf felséglevelében biztosított jogaikat megsértették. Ezzel 1618-ban kitört a háború. Ennek első szakasza a protestánsok sorozatos vereségeit hozta. 1620. nov. 8-án Prága mellett a fehérhegyi csatában a császár győzött, amit csakhamar Csehország teljes alávetése és katolizálása követett. Száműztek mindenkit, aki nem volt hajlandó alávetni magát. Tranovskynak is menekülnie kellett, 1623-ban fogságot is szenvedett, majd 1625-ben végleg számkivetették Morvaországból. Ekkor a sziléziai Bielicben kapott állást. Amikor innen is elűzték, a történelmi Magyarországra vonult. 1628 elején Árva várában, 1631-ben Liptószentmiklóson foglalt el lelkészi állást. Isten keményen próbálta hitét, testi-lelki ereje határán volt s Isten különös kegyelmének tekintette idekerülését. Isten iránti hálából és a reá bízott nép buzgó szolgálatából állt rá a komoly munkára, hogy erősítse őket a hitben és az evangéliumi tanításban. Már 1628-ban egy vallásos versgyűjteményt adott ki, 1635-ben Phiala odoramentorum címen lényegében imádságokat és 1636-ra elkészült a szlovák evangélikusok számára az énekeskönyv, amelyet szintén a hit védelmére állított össze. Az első kiadás 414 éneket tartalmazott. Ebből 248 az elterjedt lutheri irányú cseh énekek gyűjteménye. Javított, változtatott a tartalmukon, ha az ellenkezett a tiszta evangéliumi tanítással. Másik forrása Luther énekei, akitől 29-et fordított le, latinból 8 s különböző német szerzőktől 32 éneket. Maga is írt 90 önálló éneket s a fordításokkal, átdolgozásokkal együtt 159 énekkel gyarapította az énekeskönyvet. Énekeit az istentisztelet rendje szerint csoportosította. Ez a rend tartotta meg a szlovák istentiszteletet evangéliumi talajon mind az üldözések, mind a liberális racionalista időkben. Énekei hitvallási szempontból hibátlanok. Krisztus áll a középpontban. Bölcs és szerencsés lépés - írja egyik méltatója, Beblavy professzor -, hogy Tranovsky a tiszta tanítást egyházi énekek formájában adta elő, így azt eleink legkönnyebben felfoghatták, megszerették és megőrizték. Megérdemli, hogy szlovák Luthernek nevezzük. A kántor számára is kötelességként írja elő: 1. ismerje az istentiszteleti rendet, 2. ismerje az egyházi éneket s ami azzal összefügg, 3. értse kiválasztani az alkalmakhoz megfelelő éneket és 4. legyen bölcs és komoly igazgatója az egyházi éneklésnek. Népi-nemzeti szempontból is jelentős mű. Főként a szórványokban tartotta a népinyelvi tudatot, amit egy más könyv sem tudott elérni. 62
