Evangélikus Naptár, 1992

Missura Tibor: Egyházunk nevelési intézményei

ben, de még az Evangélikus Élet hasábjain is kerestek olyan testvéreket, akik ebbe a munkába be tudnak állni. Elsősorban olyanokra gondoltunk, akiknek van pedagó­giai alapismerete vagy korábbi gyülekezeti gyerekmunkában gyakorlata. A meglévő hitet és ismeretet gyorsabban ki lehet egészíteni mindazzal, ami a rendszeres hitokta­táshoz szükséges. Több lelkész maga készítette és készíti így fel a hitoktató gárdáját. Van ahol hetente jönnek össze és beszélik meg az előttük lévő feladatot. De mindenki ezt nem tudja megtenni, egyeseknek nincs adottsága a pedagógiai munkához, másoknak viszont nem volt módjuk a gyerekmunkával foglalkozni, mert olyan helyen végezték a szolgá­latukat. Ezért hirdette meg egyházunk az első Hitoktatóképző Tanfolyamot 1990 augusztu­sában Piliscsabára, hogy ilyen alapozó és kiegészítő tudást adjon azoknak, akik otthon ezt nem tudják megkapni. Mindnyájunk örömére teljesen megtelt a Piliscsabai Otthon tanulni vágyókkal. Soprontól Miskolcig, Bánktól Szekszárdig jelentkeztek fiatalok és idősek (nyugdíjas pedagógusok). Vállalták a nehéz feladatot, hogy megfe­szített napi munkával próbáljuk megtanulni mindazt, amit bele lehetett süríteni az időbe. Tanultuk a bibliai eseményeket összefüggésükben szemlélni, próbáltunk a gyermekek lelkivilágába bepillantani és korunk eseményeit nézni. Jó volt tapasztalni, hogy senki sem panaszkodott a tömény időbeosztás miatt, hanem inkább belső örömmel és félelemmel tekintettek előre az iskolai munkára: meg tudnak-e felelni Isten és a gyermekek előtt ennek a nagy küldetésnek? Az előttünk lévő tudás és feladathegyet szemlélve nem is fejeztük be a közös tanulást a konferencia végével. Minden hónap első vasárnapján találkoztunk újra a Budapest-Kelenföldi gyülekezetben továbbképzésre. A belső elhivatottságot mutatta, hogy nagy létszámmal vettek részt még a vidékiek is, pedig nekik nem volt könnyű az utazás fáradalmát és költségét viselni. Számomra jelképessé vált, hogy Piliscsabán azon a nyáron alapozták az azóta felépített templomot. Úgy éreztem, mi is ilyen alapozó munkában vagyunk, az iskolai hitoktatást alapozzuk. A kívülálló talán azt mondja, kicsi ez a kezdet, hiszen csak 45-en jöttek össze. Mások viszont úgy látják, hogy minden nagy út az első kis lépéssel kezdődik. Piliscsabai „kurzusunk” ilyen volt. Égyházunk megpróbál támaszkodni tanítói munkájában is a teológiát nem végzett, de Istentől elhívott testvérekre, hogy az Istentől kapott küldetését be tudja tölteni. Missura Tibor 2. Kántorképzés Foton a Mandák Intézetben Ez a helységnév és ez a családnév lehet, hogy többeknek nem sokat mondó, de nekünk, akik valamilyen módon részesei voltunk, vagyunk a kántorképzés munkájá­nak, hihetetlen sokat jelent. Több ez egy Budapest közeli épületnél, több ez egy nevelési intézménynél, több ez munkahelynél vagy iskolánál. Otthon, ahova hazajár az ember, otthon, ahol a ke­mény munka közben is lehet feltöltekezni, áldást nyerni, gazdagodni. A Fóti Mandák 4 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom