Evangélikus Naptár, 1992

Szabóné Mátrai Marianna: VELETEK VAGYOK

Emberközelbe jön? Sokkal közelebb. Karnyújtásnyi távolságra? Sokkal közelebb. Alig felfogható közelségbe. Velünk van és bennünk. Előttünk és mögöttünk. Fölöttünk és alattunk. Közöttünk és körülöttünk. Pál apostol járt valahol a valóság közvetlen közelében, amikor így írt: bennem él a Krisztus. Betölt és átölel, körülvesz és betakar. Kicsivel mindig közelebb van, mint ahogy gondolnánk. Fia imádkozunk, s valahol messze keressük gondolatainkkal, tévedünk. Ha segítségül hívjuk, és azt hisszük, érkeznie kell, tévedünk. Nem érkezik. Itt van. Ha árvának és elhagyatottnak érezzük magunkat, nagy a valószínűsége, hogy elfelejtettük búcsúszavát: veletek vagyok. Biztonságérzetet akar adni a közelsége. Eltörölni a távolságot, amit mindig feltételezünk. Akié a teljhatalom, az nem messze van. Itt van egész közel. Velünk.

Elment, hogy közel lehessen mindnyájunkhoz. Hozzám is. Miközben a missziói parancsról gondolkodunk, nem feledhetjük el, hogy ezek a mondatok Máté evangéliumának utolsó szavai. Máté feljegyzése szerint ezzel a névvel és ígérettel lépett be Jézus életünkbe és történelmünkbe: Immánuel, ami azt jelenti, velünk van az Isten. Ugyanezzel a névvel és ígérettel hagyja el a földi életet: veletek vagyok. A kör bezárult. Valami teljessé lett. Maradéktalanul célhoz ért. Amivel belépett, azzal távozik. Csak azért távozik, hogy minden időben mindnyájunk közelében legyen. Velünk legyen. S mert őt többé nem kötik földrajzi határok, közelségéből egyikünk sem esik ki. Nem hihetjük magunkat kivételnek, elfelejtettnek, kihagyottnak. A földi lét kötötte és korlátozta. Az Atya jobbján azonban egyformán közel van mindnyájunkhoz. Gyermekkorában Jézus a szüleihez tartozott. Ifjúként Názáret városának kis közösségéhez. Felnőttként Izrael gyülekezetéhez. A Mester tanítványaihoz. Még a megfeszített és feltámadott Jézus is akkori követőihez. Csak az eltávozott, aki az Atya jobbján van, tartozik egyformán mindannyiunkhoz. Az Atya jobbján nincsenek határok. Nincsenek elfelejtett, sötét zugok, ahol észrevétlenek maradnánk. Mivel a közelünkben van, számítsunk a közelségére. Ne hagyjuk magunkat becsapni: nem vagyunk távoli- ak, kivételek, ottfelejtettek és elhanyagoltak. Benne vagyunk ebben az alig felfogható, gyógyító és bátorító közelségben.

Minden napon — erősíti meg Jézus, ha még kétségeink lennének. A nap 24 órájában. Az év minden napján. Életünk teljes idején. Minden eseményben. Hétköznapok egymásutánjában és sorsfordulók nagy pillanataiban. Minden napon. Ott van az örömünkben, hogy széppé és teljessé tegye. Ott, ha terhet cipelünk, hogy megerősítsen. Ha bűnbe esünk, hogy megmosson és megbékítsen. Ha feladatra vállalkozunk, hogy bölcsek és körültekintőek legyünk. Ha döntenünk kell, hogy józanul és belátóan tegyük. Minden nap minden eseményében velünk van. És ne higgyük, hogy a halálunkig! Mert közelségét nem szünteti meg a földi búcsú pillanata. Szeretete átemel a halálon abba az életbe és abba az országba, ahol közelségét nem hinni fogjuk csupán, hanem látni és érezni. Ahol hatalma nem belső meggyőződésünk lesz csupán, hanem olyan valóság, amely kétségtelenné válik minden szem és minden értelem, minden szív és minden ember számára.

Veletek vagyok. Bátorító és erősítő ígéret ez. Miért élnénk úgy, mint akik távol vannak Uruktól és Megváltójuktól, Jézus Krisztustól?

Szabóné Mátrai Marianna

23