Evangélikus Naptár, 1992
Deméné Smidéliusz Katalin: Menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népet!
csendes szemlélődésre, közelében való megpihenésre gyűjtötte össze őket, hanem munkatársakul, hogy Isten országa evangéliumának hirdetői legyenek. Jézus, aki maga is fáradhatatlanul járta a városokat és a falvakat, övéit egykor is, és ma is tevékeny, lendületes tanúságtételre hívja. A Vele együtt töltött idő minden pillanata, a testi-lelki felfrissülés áldott percei erőforrásul adatnak számunkra is, hogy mozduljunk, lépjünk, siessünk az utat, az igazságot, az életet, vagyis a Krisztust nem ismerők felé. Bár az apostolok tényeket, pontos, hiteles információkat adtak át szem- és fültanúként, mégsem valami személytelen adatközlés volt a feladatuk. A jézusi megbízatásnak: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet”, csak úgy tudtak eleget tenni, hogy szívükkel, lelkűkkel mögötte voltak mindannak, amit átadtak. Az apostolok maguk is a Szentlélek által lettek egészen odaszánt életű tanítvánnyá, akiknek szavában, mozdulatában, cselekedeteiben maga Krisztus volt jelen s munkálkodott általuk. így végső soron nem emberi erőfeszítés árán tudtak tanítvánnyá tenni másokat, hanem úgy, hogy Krisztusnak engedelmeskedve a Szentlélek áldott eszközeivé lettek. A küldő és mindenkor jelenlévő Feltámadott bennünket is így állít munkába, s indít arra, hogy a megélt és hirdetett evangélium eljusson általunk is másokhoz. Az apostoloknak szóló parancs egyikünket sem ment föl az alól, hogy a környezetében ki-ki ne „apostolkodjék”. Aki Jézusban megismerte jó Pásztorát, bűneiből Szabadítóját, aki az üdvösség felé vezető úton elindult, az nem éri be azzal, hogy saját maga halad a számára elkészített drága örökség elnyerése felé. A tanítványság egy bizonyos „szent nyugtalanságot” jelent, az embertársamért való aggódást, de nem csupán anyagi, testi jólétét illetően, hanem hogy Jézus által ő is az örök életre megmentettek közösségében legyen. Emberségünkhöz elválaszthatatlanul hozzátartozik a másikkal való törődés, felelősségvállalás, a rászorulóról, bajbajutottról való gondoskodás komolyan vétele. Tanítványságunkhoz azonban mindezen túl az is hozzátartozik, hogy megtegyek mindent azért, hogy a másik ember, legyen az a gyermekem, a hitvestársam, unokám vagy barátom, Jézusra találjon. A bennünket „minden nép”-hez elindító missziói parancs mindennél világosabbá teszi Jézus személyválogatást nem ismerő szeretetét. Nem kevés kiválasztotthoz, egy maroknyi embercsoporthoz, vagy a nekünk szimpatikusakhoz küldettünk. Minden előítéletünket letéve, illetve azoktól Jézus által felszabadítva, folyamatosan tanulnunk kell, akárcsak Péternek Kornéliusz házában (ApCsel 10. fejezet), hogy az örömhír a világ minden embere felé kell, hogy hangozzék. Deméné Smidéliusz Katalin
