Evangélikus Naptár, 1992
Szentpétery Péter: „Nékem adatott minden hatalom”
„Nékem adatott minden hatalom” A legjobb befejezés - a legjobb kezdet Amióta közelebbről foglalkozom az evangéliumokkal, úgy érzem, Máténak sikerült a legjobb befejezést megtalálnia művéhez. Ehhez az érzéshez nyilván hozzájárult, hogy a missziói parancs minden kereszteléskor elhangzik, és hogy a konfirmációra kívülről meg kellett tanulni. Sőt bizonyára az is, hogy a többi három evangéliumtól eltérően itt nem a szerző, hanem az Úr mondja az utolsó szavakat. Ezzel természetesen nem értékítéletet akarok mondani. Mindenekelőtt a missziói parancs elhangzásának körülményeit figyeljük meg. Ez annál inkább szükséges, mert Máté nem jegyzőkönyvet akart írni (ahogyan a többi evangélista sem), hanem közel fél évszázaddal később, a keresztyén egyház addigi történetének ismeretében aktualizálta, fogalmazta újra a feltámadott Krisztustól kapott elhívást. Az evangélista a megjelenés leírásával igazolja az olvasónak, hogy az apostolok valóban szemtanúk, akik találkoztak a Feltámadottal. Ő pedig az Istentől kapott hatalom birtokosaként megbízza őket, hogy hirdessék mindazt, amit láttak, hallottak, tapasztaltak vele. A tanítványok Galileában egy hegyen gyülekeznek, így teljesítik a parancsot, amelyet az asszonyok közvetítettek. Az evangélista nem nevezi meg a hegyet, ahogyan Jézus megkísértésekor sem (Mt 4,8) — nem is a földrajzi hely, hanem az üzenet a fontos: Jézusé minden hatalom, azért mert kezdettől fogva egyedül Istennek engedelmeskedett. Továbbá, hogy mint annakidején a törvény, a Tízparancsolat a Sínairól, az új szövetség is egy hegyről indult el. így a Jézustól kapott elhívás nem rejthető el, ahogyan a hegyen épített város (Mt 5,14) sem. Jézus itt, Galileában — a lenézett, megvetett, Jeruzsálemtől távol eső vidéken — kezdte nyilvános működését. Ez a vidék határos a pogányok területével („pogányok Galileája” - Mt 5,14). Könnyebben érthető tehát, hogy a küldetés parancsa minden népre vonatkozik. Jézus a küldetés átadása, részletezése előtt odalép tanítványaihoz, személyesen szólítja meg őket, mondhatjuk talán így is: újra bemutatkozik ezekkel a szavakkal: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Mi mást, mi többet, mi jobbat mondhatott volna?! Az ég és a föld, azaz az egész világ volt és lesz tanításának címzettje. Azért jött, hogy hirdesse Isten országának, uralmának végérvényes eljövetelét, és uralkodjék benne. Nem földi módon, hatalom- és dicsőségvágyból, az ellenkezők erőszakos elnémításával (Mt 20,25), hanem a betegek meggyógyításával, a szegények, megvetettek felkarolásával, a bűnösök új életre indításával, végül a saját életének feláldozásával. A kereszt botrányának legyőzéséhez azonban minden korábbi, akármilyen egyszerű csoda és tanítás kevés volt. Ilyen elhívást csak az adhatott, aki nyilvánvalóvá tette, hogy hatalma van az „utolsó ellenség”, a halál felett is. A tanítvá15
