Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Mindig a természetet muzsikálta: a tuonelai hattyút, a Pistilukkit, a Regét, a Tapiolát... Történetietlen, személytelen mesealakok vilióztak előttemf, s a Valse Triste történetének bájos, romantikus, szomorú meséjének gyöngéd ereje fogott meg. Minél jobban gyengül a vihar, csöndesednek a szelek, annál jobban melegszik bennem a Koskimies szövegére költött Sibelius-dallam. Különösen a második, a felütéses dé hang, amely szinte vidám, hallelújás húsvéti hang, az Evangélikus Énekeskönyv 69. énekének egyetlen Sibelius-dallamából: „Szólj, boldog hálaének... űz fagyot, téli álmot, kizsendül rá a föld...” Nem, valóban nincs közvetlen húsvéti üzenete. Vagy talán mégis? 10' 147
/
