Evangélikus Naptár, 1983
Muntag Andor: Mindig Isten előtt
kodni. A kereskedők jövedelmének megállapításánál a- napszámos bérét kellene alapul venni. Keményen támadja az „újabban” jelentkező monopóliumot. Luther szerint a kereskedelem is a felebarát szolgálata s azt úgy kell folytatni, hogy abból a másik embernek kára vagy hátránya ne származzék. Luther valamennyi kijelentése mögött ez az alapszemlélet húzódik meg: minden Isten uralma alá tartozik, nincs az életnek egyetlen olyan területe sem, amelyhez Istennek nincs köze. Mindent Isten kormányoz, nemcsak a lelki dolgokat, hanem a mindennapi életet is ő irányítja. Ez számára egészen természetes, ezt a kisgyermek is tudja, hiszen ez az első hitágazat, amelyet éppen olyan komolyan kell venni, mint a másik kettőt, amely a megváltásról és a megszentelésről szól. „Isten kétféleképpen kormányozza a világot. Az egyik mód az, ahogyan ennek a testi, földi, ideigvaló életnek s ezzel a világnak fenntartásához segít. A másik módja az, ahogyan örök életre, azaz a világ megváltásához segít.” Isten kétféle kormányzásának megkülönböztetése nem jelenti azt, hogy két különböző területre, egy „keresztyén” meg egy „nem keresztyén”, „szent” és „profán” területre osztanánk az életet. Ez a megkülönböztetés nem szétválasztás, hanem éppen ez foglalja egy egységbe az életet: mindig Isten előtt élünk. Akkor is, amikor a templomban vagyunk, imádkozunk, amikor bűneink bocsánatát keressük, és akkor is, amikor mindennapi munkánkat végezzük, közéleti tevékenységet folytatunk, résztveszünk abban a küzdelemben, amely a világ jólétéért, békéjéért folyik. A hivő keresztyéneket mindig megkísértette az a gondolat, hogy csak a „lelkiek”, az üdvösség kérdés tartozik rájuk, ezért, ha Istennel akarnak találkozni, ki kell menekülniük a világból, nem szabad a világ ügyeivel foglalkozniuk. Luther ezt a gondolatot soha nem engedte meg. Ő nem fogadta el sok kortársának azt a véleményét, hogy csak az egyház az Isten birodalma, a világ a sátáné. Az ő nagyszerű felismerése az, hogy a keresztyén ember tudja: mindenütt találkozik Istennel, a világ is Isten szép és jó teremtménye, és még ha a bűn annyi mindent elrontott is, a világ egésze, a természet, az emberek munkája, a „felsőbbség”, minden Isten eszköze az ember javára. Ez a lutheri szemlélet nevel bennünket felelős életre. A hivő ember tudja, hogy mindig Isten előtt él, és Isten azt a feladatot bízta rá, hogy egész életével embertásai javát szolgálja. Részt kell vennie az emberiség életében, harcolnia kell minden ellen, ami megrontja Isten teremtett világát. Luther ma is arra tanítja a hívő kersztyéneket, hogy keressék és találják meg helyüket az életben, találják meg hivatásukat, és töltsék be azt Isten előtti felelősségük tudatában. Ne csupán az üdvösségükért aggódjanak, hanem vegyék magukra és hordozzák embertársaiknak, a világnak a terhét, adják tovább Isten szeretetét, legyenek Isten munkatársai a gondviselésben, az emberek szolgálatában. Muntag Andor 65
