Evangélikus Naptár, 1983

Selmeczi János: „Sem a Miatyánkot, sem a Hiszekegyet nem tudják”

„Sem a Miatyánkot, sem a Hiszekegyet nem tudják”

A Kis Káté és a Nagy Káté

Gyülekezeti lelkészeink sokszor szoktak panaszkodni, hogy a konfirmációi oktatásra jelentkező gyermekek manapság sokszor hitünk legegyszerűbb elemeivel sincsenek tisztában, a Miatyánkot, vagy a Hiszekegyet sem tudják. Valóban, a konfirmációi oktatást manapság a legtöbb helyen a legelején kell kezdeni. Mindez azonban nem olyan rendkívüli helyzet, amely az egyház története folyamán még soha nem fordult elő. Hiszen igaza van a szólásmondásnak: Semmi új sincs a nap alatt!

Amikor a reformáció kezdeti viharai csillapulni kezdtek, reformátorunk, Luther Márton több időt tudott fordítani a gyülekezetekre. Sorra kezdte látogatni a gyülekezeteket. Ezeken az egyházlátogatásokon nem csak igehirdetéseket tartott, hanem beszélgetéseket folytatott a gyülekezet egyszerű tagjaival is. Ezeknek a beszélgetéseknek a során megdöbbenve vette észre, hogy a gyülekezetek tagjai milyen keveset tudnak hitünk dolgairól. Az 1529-ben megjelent Kis Káté előszavában ezekről a tapasztalatairól így vall: „Mennyi nyomorúságot tapasztaltam egyházlátogatásaim során! Az egyszerű ember, különösen faluhelyen semmit sem tud a keresztyén tanításból, és sajnos sok lelkész is nagyon készületlen és alkalmatlan a tanításra. És ezeket hívják keresztyéneknek, ezek vannak megkeresztelve és élnek a szentségekkel, pedig sem a Miatyánkot, sem a Hiszekegyet, sem a Tízparancsolatot nem tudják!” Mit tett nagy reformátorunk ennek a nyomorúságnak az enyhítésére és mit kell nekünk ma tennünk, hogy gyermekeink és híveink jobban ismerjék a hitünkkel kapcsolatos dolgokat?

Luther mindenek előtt elhatározta, hogy egy kis könyvecskében röviden összefoglalja hitünk tanítását. így született meg 1529-ben a Kis Káté, amely először plakát formában, de még ugyanebben az évben könyvalakban is megjelent. Luther öt részben foglalta össze a keresztyén tanítást. Az első rész a Tízparancsolat, amely összefoglalja Isten akaratát és megmutatja, hogyan kell élnünk. A második rész, az Apostoli Hitvallás, amely megmutatja, hogyan kell igazán hinnünk. A harmadik rész a Miatyánk megmutatja, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A negyedik és az ötödik rész, a keresztség és az úrvacsora szentsége pedig azt mutatja meg, hogyan kell Istenben minden kételkedés nélkül igazán bíznunk. Mindezekhez a részekhez Luther rövid magyarázatokat is írt, amelyek rámutatnak, hogyan kell helyesen értelmezni ezeket a tanításokat. Az öt főrészhez függelékként hozzáfűzte Luther a gyónásról szóló tanítást, a szentírási igék házi gyűjteményét és az esketési könyvecskét.

Tudjuk, hogy nem elég a jó könyv, meg is kell tanítani, illetve meg is kell tanulni azt. Luther úgy látta, hogy a lelkészek és a szülők közös feladata a káté megtanítása. A Kis Káté mind az öt részének elején ezt a felhívást olvashatjuk: „A családfő ilyen egyszerűen tanítsa házanépét!” Az előszóban pedig ezt írja Luther: „Istenre kérlek mindnyájatokat, akik gyülekezeti lelkészek és igehirdetők vagytok, töltsétek be hivatástokat, segítsetek nekünk a népet, elsősorban az ifjúságot megtanítani a kátéra.” A Nagy Káté elő59