Evangélikus Naptár, 1983
Baranyai Tamás: „Védjük és támogassuk..."
Ezt az igét régebben szinte kizárólag a gyermekek felé hangoztattuk: legyetek engedelmesek, tiszteljétek a szüléiteket. Istennek ez a biztatása, természetesen, most is áll. De a lélektan tudósai kimutatták, hogy a család minden tagja egyformán felelős egymásért és az otthon „levegőjéért”. Ha egy gyermekkel probléma van, az egész családdal kell foglalkozni. így ma ez az ige az egész családot keresi meg, és a szülőket, a gyermekeket arra akarja rábeszélni: tegyetek meg mindent azért, hogy az otthon gyógyító, erőt adó, áldott hely legyen az életetek számára. Konkrétabban mi a teendőnk? Kerüljük és küszöböljük ki otthonunkból a konfliktusokat? Nem, ez nem megy! Gyarlók vagyunk, indulatok lobbannak fel bennünk, türelmetlenek vagyunk egymással szemben. A döntő a jó légkör, az alaphelyzet: a megértés, a mellettünk élők elfogadása. Jó légkörben a konfliktusok is mások. Valami tiszta, finom alapdallam van mindig jelen. De honnan vegyük naponként a megújuló szeretetet, türelmet? Egy képpel szeretnék válaszolni. Ismeijük a dodzsemet. A Városligetben be lehet ülni ebbe a kis kocsiba és vidáman lehet vele száguldani. De csak addig, amíg nincs áramszünet! Ha nincs áram, megáll a kocsi. Ez a keresztyén család képe. Ha be van kapcsolódva a mennyei világba, akkor „megy a kocsi”. Ha van „isteni áram”, akkor „tiszteljük, szeretjük, becsüljük” egymást. Mennyi szép, új lakás! De otthonná csak Isten erőivel lesz. Az új lakásban ott vannak a modern, szép bútorok. De imádság, bibliaolvasás, áramkörbe kapcsolódás van-e? Vezet-e út házunktól a templomig? Felismertük-e Isten igazi arcát, hogy rá nem az uralkodás, a haragtartás a jellemző, hanem a megbocsátó, elhordozó szeretet. Aki naponként az Ő áramkörébe kapcsolódik bele, kapja az erőket. Luther, amikor ránézett az asztal körül ülő gyermekeire, így szólt: „Ó, Istennek milyen gazdag áldása nyugszik a házasságon! És milyen örömünk van az utánunk jövő gyermekekben!” Áldás és öröm! Adjon a mi Urunk minél többet az otthonokba! Az irgalmas samaritánus története rávilágít arra, hogyan értelmezte Jézus az 5. parancsolatot. Isten ebben a parancsolatban sokkal többet kíván annál, hogy szánt szándékkal ne veszélyeztessük és ne vegyük el az embertárs életét. Mint minden parancsolat, ez is aktivitást, jó irányú kemény cselekvést, szolgálatot követel. A példázatbeli haldokló felkarolása, gyógyulásáról, ellátásáról, biztonságáról való áldozatkész gondoskodás a parancsolat igazi teljesítése. Jézus tehát a tilalom mellett ösztönzést ad a helyes aktivitásra. Ne ölj, hanem ...! Luthernak is ez a jézusi pozitívum segített a parancsolatok magyarázatánál. Nagy Kátéjában így szól: „ ... nemcsak az vétkezik a parancsolat ellen, aki rosszat tesz, haGörög Tibor „Védjük és támogassuk. Az 5. parancsolat 32
