Evangélikus Naptár, 1983
Balikó Zoltán: „Én, az Úr, vagyok a te Istened”
lelked meg is fogyatkozhat, szíved kősziklája a te Istened. Itt derül ki, hogy mindez valóban igaz. Mikor a „sok úr” fölött látod győzelemről győzelemre a te Uradat. Gyermekkorodtól az erő imponált neked mindig. Most már büszkén és boldogan nézhetsz a te erős Uradra. Vége a bizonytalanságnak, nincs tovább szorongás és félelem benned, hiszen mi árthatna annak, akinek az Úr az Istene?! Milyen gyönyörű himnuszokat énekelt az induló egyház ennek örömében! Most már együtt zengheted velük! Ha még egy utolsó rossz érzés támadna is benned, vajon mindig így lesz-e, figyeld meg, hogyan is szól hozzád az Isten. Nem a múltról beszél, sem a távoli jövőről. „Vagyok!” Ez az örök jelen, időben az időtlenség. A szövetségkötésnél szolgálatába állított Mózesnek el is árulta, hogy ez az Ő neve: „Vagyok!” A gonosz napok rohannak feltartóztathatatlanul, mindenütt változás, váratlan fordulat, teljes bizonytalanság. Istennél azonban a változásnak árnyéka sincsen. Tegnap, ma, holnap a mi világunk. Isten azonban „van”, korszakról korszakra, örökkön-örökké. Maroknyi léted fölött kitárul a végtelen látóhatár, az örök élet. Jézus nemcsak meghalt azért, hogy Isten a mi Istenünk lehessen, hanem fel is támadt, hogy mi egészen, mindenestül, örökre az Övéi lehessünk. Hidd bátran, hogy ez így igaz. Felszabadult szíved öröme és hálája mindenestül újjáformál. Korábban mindez elérhetetlen volt számodra. Most mindez a tiéd. Miközben szilárdan állsz ebben a hitben, lassan-lassan átalakítja gondolkodásodat, magatartásodat a te csodálatos, irgalmas Istened kedvére. Minden pillanatban álmélkodás tölt el ezért a szeretetért, egyre boldogabban pihensz meg az Ő oltalmában és kezded másoknak is elmondani, miben is részesültél. Ekkora szeretet megtanit szeretni. Hozzáigazodsz ehhez a nagyszerű, új élethez, amelyben a kicsikhez való lehajlás, a feltétel nélküli szeretet, az örömszerzés és a menedéknyújtás a megtalált öröm. Hallatlanul sokan várnak erre mindenütt. De az ember csak azt adhatja másoknak, amivel maga rendelkezik. Ezért, kérlek, hidd bátran, hogy valóban hozzád szól ez az új világot teremtő, felséges mondat: „én, az Úr, vagyok a te Istened!” Amennyire tiéd ennek az öröme és békessége, annyira tudod másoknak osztogatni. Telik a te Istened erejéből és szereteté- ből. Minél többször meríted meg vedredet ebben a kútban, annál bővebben árad tiszta vize. „Úgynevezett” istenek és sok-sok úr világában kiváltság, hogy az igazi a te Istened és a te Urad. Ez a kiváltság kötelez és késztet hitvallásra és örvendező, szolgáló életre a világban. Balikó Zoltán 26