Evangélikus Naptár, 1983

Elbeszélések, versek

Egy leánynak udvaroltak. Bori apja ügyvéd volt, nagy házat vittek. A papa Ferit tartotta nagyra, a mama Lacit. A lány meg, ha Feri féltékenykedéseivel és zabolátlansá- gaival megkínozta, Lacinál keresett oltalmat.

Az érettségin Lacié lett a diadal, ő tudta a legtöbb verset. De Feri írásbeli dolgozata országos dicséretet és ingyen ösztöndíjas helyet szerzett neki az egyetemen. Az első évben mindkettőjüknek megjelent egy verses füzete.

Nagy kiruccanásokat csaptak Pesten. Laci fizetett, Feri nyakait, ami csak belefért, mint a nagyapja. Vizsgáival lemaradt, zuglapoknak írogatott. Tömören és élvezetesen írt.

Laci az egyetemi évek végén már bejáratos volt a konzervatív nagylaphoz. Apjának egy barátja volt ott szerkesztő, - szerény kis tudósításokat, apró tárcákat közölt tőle. Nagy műgonddal készültek ezek az írások, politikai elhajlás nélkül. A doktori disszertációt országos nevű nyelvész fésülte át.

Laci csakhamar egy budapesti gimnáziumban tanított. És jól! Feri nem végzett. Neve nem csengett jól, lázodazott. Amikor látta, hogy minden kaput féltékenyen őriznek, mindenütt falba ütközik protektorok nélkül, odavágta a tollat és elment háborús katonatisztnek. Erre még tanítók is mehettek.

Boriék már Pesten éltek, Bori is egyetemre járt. Laci „ bejárt” hozzájuk, már a rendes tanár kategóriában volt. Eljegyzés lett az udvarlásból. Jól bennjártunk már a háborúban, amikor egy este megláttam Borit és Ferit a Dunaparton. Nem vettek észre, csóko- lóztak. Észrevétlenül kellett mögöttük mennem, amíg be nem léptek egy nagy ház ajtaján. Nem Boriékén.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor egy lapban olvastam Laci és Bori esküvői hírét. Feri a frontra került.

Laci nélkülözhetetlen és lúdtalpas igazgatóként vészelte át a háborút. Azóta nem láttam.

Mindez egy néhány perc alatt futott végig az agyamon. Ránéztem a mellettem ülő, testes, puhaarcú nagy emberre, aki szomorúan ült mellettem az autóban.- És hogyan találkoztatok?

159