Evangélikus Naptár, 1983

Elbeszélések, versek

S végül mégis csak megkérdezem: „Ugyan hány gyermeke van ennek a kedves családnak ?”

„Tíz!” - felel az édesapa vidáman, szívesen.

„Isten áldja meg ezt a nagy családot!”- búcsúzom, ahogy Siófokra érünk.

S elkísér az egyszerű felelet:

„Mi Isten áldásából élünk!”

Még sokáig kísérni fog.

Hiszen áldásból élni szent titok. Áldásból élve, boldogan lehet vállalni feladatot, terheket. .. elfogadni, mint Isten ajándékát, tíz drága gyermeket.

Nyári fényben fürdik a Balaton.

S mint habjai a vitorlásokat, ezt a kísérőül kapott, felejthetetlen, kedves mondatot:

„Mi Isten áldásából élünk!”- szívemben ringatom.

Ellenállhatatlan erő

„Nem a gyönyörű falak, tornyok, harangok a fontosak, hanem egyedül a gyülekezet Istenhez küldött, ellenállhatatlan imádsága” (Luther)

Talán harang se szól

egy szórványistentiszteleten valahol,

s lehet igénytelen a hely,

csak az imádság ne némuljon el,

törjön egyszívből elő,

legyen győzelmes,

ellenállhatatlan erő,

mert ez a fontos, ez a drága:

a gyülekezet ellenállhatatlan,

Istenhez esdő imádsága.

147