Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
torban. Márton doktor - évszázadokkal elhunyta után - ma is, a zene nyelvén is hirdeti és dicséri az Úr cselekedeteit. Van egy százesztendős Vulgatám (a római katholikus egyház „hivatalos”, latin nyelvű Bibliája), bibliapapírra nyomott, barna bőrkötésű, aranymetszésű. Nemrégiben kíváncsiságból egybevetettem a Luther-kép latin zsoltáridézetét a Vulgata szövegével. A Vulgatában, mint a 117. zsoltár 17. verse szerepelt, de maga a szöveg - tehát az ige - ugyanaz volt szóról-szóra, betűről-betűre. Ahogy vártam is. Az ige ugyanaz ... Az ige, amelyhez Luther életénél jobban ragaszkodott, amint az a rézkarc művészi ábrázolásából is kitetszik. Márton doktor erősen szívére öleli, szorítja kapcsos Bibliáját mindkét kezével. Arcának komoly, sőt kemény elszántsága arról tanúskodik, hogy ezt a drága kincset senki, semmi le nem tépheti szívéről. A könyvkiadás remekének számitó Vulgatát Dávid atyától kaptam 1964. április 4-én. Az időpontot azért tudom ilyen jól, mert Dávid atya dátummal ellátott ajánlást is írt a latin nyelvű Bibliába: „Jenőnek, akitől a Szentírás szeretetében sokat tanultam. Dávid. ” A szerénytelenség vádját elhárítandó sietek kijelenteni: csak azért merészeltem papírra vetni ezt a szubjektív, személyes jellegű dedikációt, mert meg vagyok győződve arról, hogy a benne foglalt „elismerés" nem nekem szól, hanem mindenestül Márton doktornak, aki engem a Biblia szeretetére megtanított... A főapát vezette istentisztelet, amely a lelki ökumené jegyében folyt, végetér. Egy szerzetes gondosan összegyűjti az evangélikus énekeket tartalmazó papírlapokat. A számunkra láthatatlan orgona tovább zeng. Hangja mintha a falakból boltívekből, oszlopokból áradna, mindent betölt fohászkodva, ujjongva, dübörögve, harsogva ... 144
