Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
Elbeszélések, versek Bozóky Éva írása Helyettem...- Az olajfaligetnek kiadós eső kellene. De felhő sehol, és a nap heve éget. Ünnep után meg kell majd locsolni a fiatal fák tövét. Nincs más mód, ki kell hozni a szamarakat, hátukra erősíteni a tömlőket... A szőlő is kapálásra vár. Talán mégis azt kellene előbb. Ez a kapa is csak most tudott kicsorbulni! Ha otthon éri a kovácsot, az ma még kiköszörülheti. Teheti, ha akarja. De ezek a mesteremberek legszívesebben hétfőn kezdenék a szombatot. Mit nekik a gazda gondja! Benn ülnek a városban, a műhelyükben, és asztalukra jön az ennivaló... - Megszaporázta mégis a lépteit, ha a kovácsot rá tudja beszélni, ünnep után hajnalban már kezdheti a munkát. Kiviszi a fiait is, zsengék még ugyan, de szőlőt kötözni már futja az erejükből. Szegény ember gyerekének időben kell szorgalmat szoknia, különben semmire sem viszi. De mi az a nagy csődület a városkapunál?Ez a tolongás?Mintha mind itt nyüzsögne, aki csak a falakon belül lakik. Minek is jött erre! Ezen a sok népen napestig sem verekszi át magát, akkor aztán nézheti a kovácsot, meg a kapát! A nemjóját a bolond fejének, csak jött, jött elgondolkodva, s akkor veszi észre a sokadalmat, amikor már belegabalyodott! Ezt aztán jól megcsinálta! Megszidja otthon az asszony, hogy semmit sem tud elintézni időben. De ha ez így megy tovább, haza se ér a csillag keltéig, eheti hidegen az estebédet... Hej, Simon, Simon sóhajtozza majd Zsuzsánna keservesen, hiába, ő is csak egyre perlekedőbb lesz az idők múltával, pedig de szép liliomszál volt valaha... Jaj, csak a Magasságos innen kiszabadítaná! De mind beljebb sodródik a tömegbe. Hogy ez a városi népség sosem tud veszteg megülni! Alighanem kivégezni visznek valakit. Zelotát fogtak el, vagy valami ártatlanra fogják rá, hogy zelota? Hogy a Belzebub seregei szánkáznának a sanhedrin urainak a hátán! Már látja is az elítéltet. Ott megy szegény, roskadozik a nehéz kereszt alatt. Milyen gyönge, törékeny, milyen fiatal! Simon előtt hirtelen felvillan a fiainak képe. Termetre alig nagyobb náluk, pedig csak növendékek ... Ki tudja, mi sors vár azokra is? Nehéz idők járnak, üstökösök járnak... De hiszen ez a próféta! Akinek elterjedt a híre a környéken, s akit pár napja még ünnepeltek! Zsuzsánna éppen tejet vitt be a városba, s azzal jött vissza, hogy hozsannázik az egész nép ... Most meg már a vesztét kívánják? No, ezek a városiak megérdemlik a főtanácsot, egy jottányival sem jobbak nála! És milyen kegyetlenek az átkozottak, még töviskoronát is tettek a fejére, arca, ruhája csupa vér... Nincs ezeknek lelkűk! De a rómaiaknak sincs, hiszen azok lökdösik, dehát azoktól nem is várhatja senki, hogy lelkűk legyen. 135
