Evangélikus Naptár, 1983
Veöreös Imre: A Diakonia
A Diakonia Mindössze egy vessző különbözteti meg négy éve megindult folyóiratunk cimét az egyházunkban közismert szótól: az Evangélikus Szemle címét rövid o-val írjuk. A „diakonia” újszövetségi görög szava szolgálatot jelentő, s ebben az értelemben áll a folyóirat élén, mely nem az egyházi szeretetmunkával foglalkozik, hanem széles távlatban szolgálni kíván egyházunk értékeivel gondolkozó híveinknek és sorainkon kívül másoknak. Felületesen evangélikus kulturális folyóiratnak is nevezhetnénk, de ez így nem lenne pontos. Az egyháznak van ugyan kultúrát hordozó és termékenyítő hatása, de a fő kincs más, s a nemzeti szolgálata is tágabb és több kulturális munkánál. Istennek Krisztusról szóló evangéliuma, örömhíre nemcsak az igehirdetésben, a hitébresztésben hat, hanem átfogja közvetetten az egész életet; s mi erről a széles perspektíváról nem mondhatunk le, amikor egy félévenként megjelenő folyóirattal bizonyos szellemi szinten jelentkezőn lehazán kban. Borítólapján kicsiben és nagyban egy IV. századból származó római kori boltozattégla képét látjuk. Az Újdombóváron 1933-ban felszínre került tégla egy ókeresztyén sírból származik. A nyers anyagra készítője még a kiégetés előtt ujjával rárajzolta Krisztus nevének kezdőbetűit. Mint folyóiratunk emblémájának hármas szimbolikus jelentősége van. Jelképezi a lutheri keresztyénség összefüggését az egyház első századaival: valljuk az anyaszentegyház folytonosságát és egységét. Lelőhelye emlékeztet bennünket, hogy szolgálatunkat magyar földön, e nép körében végezzük. A két görög betű pedig hitünk és életünk középpontjába a megfeszített és feltámadt, élő Krisztust állítja. Nyolc számot tarthatunk kezünkben a folyóiratból, amely közel nyolcszáz oldalt tesz ki. Próbálom belelapozva szemléletessé tenni szerkesztői elgondolásunkat, és megvilágítani valamit a megvalósításából. Több cikk a múlt kútjából merít. Szükség van erre. A mai nemzedék előtt nem eléggé ismert, hogy evangélikus egyházunknak jelentős szerepe volt a magyar történelemben, a nemzeti művelődésben és a hazai keresztyénség történetében. Budavári kövek és a reformáció. Melanchthon magyar tanítványa világi szolgálatban, Beethoven evangélikus magyar barátja, a 250 éves nemeskéri templom egy mai építész személyes vallomásában, vagy a közelmúltból: részletek a gyermekek százait mentő és nevelő Sztehlo Gábor lelkész 1944^15-ös emlékezéseiből. Nagyszerű múltunkba tekintés volt az Országos Evangélikus Múzeumot bemutató írásmű. Csak kiragadott példák ezek a folyóirat lapjairól. A jelenbe vágó témák képezik a folyóirat gerincét. Programunk itt annyira széles, hogy feladatkörünkből még nem is tudtunk mindent érinteni az eddigi számainkban. Tallózzunk rangsorrend nélkül érdeklődési területeinken! Szerepelnek irodalomkutatási cikkek: Keresztúry Dezső és Berzsenyi Dániel, az evangélikus örökség Tatay Sándor önéletrajzi regényeiben, a Kalevala keletkezése - egy magyar evangélikus tudós hozzájárulásra a rejtély megfejtéséhez... A zenei tanulmányokból: Liszt életművének evangélikus vonatkozásai, Szokolay Sándor vallomása a zenéről és az alkotó munkáról, hogyan szerethetjük meg Bartókot? ... A képzőművészet területéről: Urai Erika grafikái, Bálint Endre, Ruzicskay György festészete, a fiatal Kéri Ádám szobrászművész - ők mind evangélikus egyházunkhoz tartoznak. A negyedszázada elhunyt, szintén 130
