Evangélikus Naptár, 1983

Pásztor Pál: „Az álom testvére.”

PÁLFY MIHÁLY (1913-1982). Tanítócsaládból származott, Kemenesmagasiban született, gyermekkora egy részét azonban már Beleden élte. Felavatása után Erlangen- ben tölt két évet, tanulmányúton. Az 1939-1982 közti 43 év - egész szolgálati ideje - tulajdonképpen Sárbogárdhoz és Sárszentmiklóshoz köti. Nagy szórványterületet gondoz, soha nem lankadó buzgósággal tartja egybe híveit és jó ökumenikus kapcsolatokat épít ki. A közmegbecsülésnek örvendő lelkipásztort sokaknak áldó imádsága kíséri síri pihenőhelyére.

♦

MAKOV1NYI PÁL (1913-1982). Velünk kezdte, bár lelkészi szolgálatának csak az elejét töltötte nálunk, mint béri és losonci segédlelkész. A szlovákiai Ipolyságról érkezett gyászjelentés adta tudtunkra, hogy hosszú betegség keresztjét hordozva hunyt el. Mindvégig meleg baráti kapcsolatot tartott azokkal, akikkel együtt indult el annak idején a soproni Hittudományi Karról.

*

DR. STRECK LAURA (1899-1982). Lőcséről indult. Előbb a jogi egyetemet végezte el, doktorált, de lelki élménye a teológiára késztette. Hitoktató, vallástanár lett Budapesten, s főleg a budai oldalon tanított különböző iskolákban. Hittankönyvet is írt. Szorgalmasan kereste egész életében a vele együtt hívők társaságát. Pro Christo diák- szövetség, majd kisebb bibliaórai közösségek adtak egyre magányosabb életének programot. 1951-ben ment nyugdíjba. Amíg mozogni tudott - éveken át már bottal és másoktól támogatva - mindig ott volt a budavári istentiszteleten és imaórákon. Elmenetele után tudtuk meg, hogy gyülekezetének többet adott, mint kapott. így bizonyította be, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

Mindnyájunk életének ősellensége a halál. Előbb, vagy utóbb mindnyájunkat elragad. Élő hitünk azonban bizonyossá tesz arról, hogy a halált is eltörli egykoron a mi Urunk. Ezért elhunyt lelkésztestvéreinkre is, a magunk halálára is úgy gondolunk, mint álomra, melyből Jézus Krisztus nagy napján felébredünk majd. Együttérezve a gyászolókkal, bátorságos lélekkel énekeljük hát:

„Jöjj, halál, álom testvére,

Ám ragadj el engemet;

Sajkádon én biztos révbe Evezek át teveled.

Ám rettegjen minden lélek,

Én tetőled mitsem félek,

Mert velem van utamon Az én édes Jézusom.”

Pásztor Pál