Evangélikus Naptár, 1968
Évfordulók
volt, hogy 1608-ban a protestánsok egy fegyveres védekező Uniót voltak kénytelenek életre hívni. Ennek ellensúlyozására született meg a Spanyolországgal szövetkezett Katolikus Liga. A „primum movens” — az első kezdeményező — egy megkoronázott jezsuita, II. Ferdinánd volt, aki korábban már Ausztriában és később, amikor cseh (1617) és magyar (1618) király lett, könyörtelenül üldözte a protestánsokat. Ausztriában szinte maradéktalanul sikerült is kiirtani őket, de Csehország inkább választotta a nyílt ellenállást. Az ellenállás élén Thum Mátyás Henrik protestáns gróf állt. 1618. május 23-án a Prágában meghirdetett gyűlésen, amelyet a király felfüggesztett Slawata és Martinitz grófokat a Hradzsin ablakából a mélybe vetették. A csehek trónvesztettnek nyilvánították Ferdinándot, és felajánlották koronájukat a pfalzi választónak, a kálvinizmus szilárd erősségének. Ez az esemény volt a „Saraje- voja” a hosszan tartó küzdelemnek. Kísérjük néhány eseményét figyelemmel! A cseh protestantizmus sohasem volt elég erős és egységes, hogy felvehette volna a győzelem reményében a küzdelmet. De számított a református Bethlenre, a törökre keleten, nyugaton pedig a Protestáns Unióra, sőt Angliára. A pfalzi választó, elfogadván a meghívást, csak egy télen át lehetett cseh király, mert 1620-ban a gyászos kimenetelű fehérhegyi csatában a csehek döntő vereséget szenvedtek és ez egyúttal megpecsételte a „rebellis” csehek sorsát. Példátlan protestáns üldözés kezdődött, olyan, amely párját ritkítja a történelemben, és amely párosult a cseh protestáns birtokos osztály vagyonelkobzásával és a cseh parasztság jobbágy sorba döntésével. Ferdinánd végérvényesen sarka alá tiporta ezt az országot. Győzelmének eredményeképpen Ferdinánd birodalmi átokkal súlytotta a pfalzi grófot és birtokait átruházta a Wittelsbach-házra, a bajor választóra, aki Fehérhegyen győzelemre vitte a császári lobogót. Ezzel a háború színtere áttevődött a Rajna mellé. De a császár azonnal szabadulni is kívánt a bajor választótól, aki nemcsak, mint győztes hadvezér, de mint vetélytárs is számításba jöhetett. A császárnak erős hadseregre és olyan hadvezérekre volt szüksége, akik nem veszélyeztették pozícióját. Ebből a szükségletből emelkedett ki a cseh Wald- stein, — akit csak így ismerünk, Wallenstein, — titokzatos alakja, a harmincéves háború egyik leghír- hedtebb és legfélelmetesebb hadvezére, akit egyszer sikeresen elbocsátott az udvar, de a bajban ismét a sereg élére állított, de akitől végül is csak gyilkosság árán tudott szabadulni. Nem térhetünk ki a váltakozó sikerű harcok részleteire, de 1631- re a protestánsok helyzete kilátástalannak látszott. Ekkor lép ki a színfalak mögül egy katolikus bíboros, hogy a protestánsok ügyét jóra fordítsa. Richelieu támogatja a svédek betörését Németországba. Ki kell emelnünk minden politikai elgondolása ellenére Gusztáv Adolf svéd király alakját e szeny- nyes, hosszan tartó háborúból. Magasan felette áll a kor minden kalandorának. Van vezető eszméje: hite és hazája, és e két eszmének áldozata lesz sok győztes csata után. A svéd sereg, amely 1531-ben jelent meg a küzdőtéren, nem volt nagy, de mintaszerűen megszervezett és két esztendő leforgása alatt megfordította a vetélkedő felek helyzetét. A protestánsok fölénye alakult ki akkor, amikor a király Lützen véráztatta mezején elesett. A háború azonban tovább folytatódott a svédekkel és a többiekkel egyetemben elvesztve teljesen vallási jellegét. Sőt súlyponti kérdéssé egyre inkább a Habsburgok és Bourbonok mérkőzése lett az európai főhatalomért. A háború kalei12
